FőképURH
Az URH annak idején - egészen pontosan 1980-ban - egy teljes évig sem üzemelt. Feloszlása után viszont a magyar alter-rock egyik igazi legendájává vált, amelyet mind a mai napig példaként emlegetnek.

Hála égnek korán végeztem a melóval, így sikerült a második számra odaérnünk K kollegával a Nagyszínpad elé. Az időjárás ma sem kegyelmezett, borzalmas melegben álltuk végig az előadást, több ezer lelkes rajongó társaságában.

Az azért látszott, hogy nem a huszonévesek domináltak a sorok közt, de azért ők is voltak szép számmal és bizony, még a szöveget is együtt énekelték a zenekarral. Sőt, az utánpótlás is kilátogatott a koncertre, számos karon, nyakban ülő négy-öt éves gyermek képében.

Maga a koncert csúcs-szuper volt. Minden klappolt; hang, zene, közönség. Minden nagy klasszikus nóta elhangzott. Még a „Kék fény” is, amelyről Müller „Sziámi” Péter, ha jól emlékszem, több mint egy évtizede egyszer azt mondta egy koncerten, hogy soha többet nem fogja előadni.

A zenekar kiegészült Magyar Péterrel (a Balaton és az Európa Kiadó dobosa), aki pár piros lábossal és vaslemezzel kiegészített dobszerkón játszott. És persze Ági (az Ági és a fiúk énekese) is feljött egy „Bon-bon-szi-bon” erejéig együtt énekelni az egykori zenésztársakkal.

Vidámpark
Tovább folytatva az elmerülést az alter-rock világban, a pár éve újra aktivizálódott banda koncertje felé vettem az irányt. Annak idején szép reményeket fűztem ehhez a zenekarhoz, lemezük is megjelent, de aztán pár év után feloszlottak.

Ha az URH-ra az mondom, hogy nagyon jó volt, akkor a Vidámpark jó volt. Sajnos az énekes hangja alig volt érthető, de azért a megjelent egy-két száz ember jelentős hányada ismerte a szövegeket, így nem voltunk akkora gondban.

Egy kisebb technikai intermezzo még a koncert elején felborzolta kicsit a kedélyeket. Az egyik mikrofon nem akart működni, és ennek majdnem az lett a vége, hogy lefújják a koncertet.

De aztán mégis megoldódott a probléma, sőt, Vígh Misi - a soron következő Balaton énekese feljött a színpadra és megnyugtatott mindenkit, hogy a Vidámpark természetesen végig játszhatja az összes tervezett számot.
Ezzel mintegy legalizálva is lett a csúszás. Ettől mindjárt mindenkinek jobb kedve lett és folytatódhatott tovább a koncert, mintha mi sem történt volna.

Sex Pistols
A már jó előre beharangozott vihar szép lassan elérte a Szigetet, így a Sex Pistols koncertje alatt, néhol már viharos erősségű széllökések értek minket. De ez sem tudta elbátortalanítani azt a több tízezer embert, aki kíváncsi volt erre a brit punk-ikon csapatra.

Sokan mondják azt, hogy voltaképpen nem is a Sex Pistols-t kéne alapnak tekinteni, ha punkról van szó, de az vitathatatlan tény, hogy annak idején ők tudták „bemenedzselni” magukat a világ köztudatába.
Botrányos viselkedés, botrányos megjelenés, botrányos dalszövegek. Ezzel tuti siker voltak. És persze a számaik sem voltak rosszak. Szerintem.

Az azért meglátszott Johnny Rotten énekesen, hogy az eltelt pár évtized erős nyomott hagyott rajta. Ennek ellenére - akár csak több hasonló korban lévő zenész - nagyon is energikus volt végig a koncerten.
Nem nagyon látszott meg rajta a koncert végére, hogy végignyomott egy másfél órás fellépést.

Ahogy az lenni szokott, bóklásznom kellett a tömegben normális helyet keresve, ahonnan rendesen lehetett hallani a zenét. Hála égnek most igazán kitettek magukért a jó munkásemberek és nagyon is pengén szólt minden.
Olyan igazi „punkfeszt” lett a koncertből, ahol mindenki jól érezte magát. Aki meg nem volt ott, az magára vessen.