Koncert: Watch My Dying – 2008. augusztus 16., Sziget Fesztivál
Írta: Uzseka Norbert | 2008. 08. 17.
Majdnem napra pontosan egy éve láttam utoljára a Watch My Dying-ot, úgyhogy ezt megünneplendő, kifáradtam az ez évi szigetes koncertjükre is.
Ha nem játszottak volna új nótát, mondhatnám, hogy sok újat nem tudok írni, mert most is ugyanolyan elemi erővel tolták a metalt, ahogy azt tőlük megszokhattuk, meg aminél gyengébben azt nem is volna szabad.
De tényleg, olyan elánnal gyalulnak, hogy a Magyar Asztalosok Szövetsége felvette a WMD-t a szinonimaszótárába, mint a legdurvább, legkeményebb, egyszersmind legtöbb szakértelmet igénylő munkák metaforáját, s mellé olyan súllyal és energiával jön a zenéjük, ami csak nagyon kevesekre jellemző, úgy idehaza, mint külföldön.
Kegyetlen jó koncertbanda a WMD! A már nem is annyira új dobos, Garcia Dávid meg erőteljesebben, metalosabban üt elődjénél, és az új szerzemény a bizonyíték arra, hogy tökéletesen beilleszkedett.
A program amolyan mini best-of volt, „Elsőbbségi”, „Fényérzékeny”, „Túladagolt idő”, „Nicht vor dem Kind”, „Az eredeti testforma”, stb.
Mellé az MTV Ikon Tankcsapda műsorához feldolgozott „Lopott könyvek”, amitől ugyanúgy a hideg rohangált a hátamon, mint az eredetitől, épp csak helyenként death metalba csap át, alaphangulatilag meg inkább My Dying Bride-os lett.
A siófoki bulival (ott vették fel az Ikont) kapcsolatban mesélte az énekes, hogy amellett, hogy óriási élmény és megtiszteltetés volt számukra, a legszebb pillanatokat akkor élték át, úgy délután 5 óra tájékán, amikor beálltak a koncert előtt.
A part tele volt fürdőruhás, vígan lubickoló népekkel, akik egy emberként merevedtek mozdulatlanná megrökönyödésükben, amikor a WMD belecsapott, hehe.
És ugye elhangzott még egy friss cucc, a „Hattyúdal” is. Hú! Eddig is voltak nótáik (a fentebb felsoroltak között is), amikbe táncos, trip-hop-os ritmusokat, témákat szőttek Bori Sanyiék, de úgy, ahogy kb. senki más, mert nem is veszed észre, csak elkezd rájuk járni a lábad, a tested.
A „Hattyúdalban” pedig van egy rész, ami a Massive Attack pörgősebb dolgaira emlékeztet, de természetesen mindez metalba fordítva, úgy, hogy azonnal magával sodor. Emellett az egyik alapriff kimondottan rock & roll-os, de ebben a számban is van pár érzelmi húrszakadás.
Szóval remélem, az egész új album végig ilyen jó.