Főkép

Az Iron Maiden neve nagy valószínűséggel senkinek nem hangzik idegenül. A metal zene nagy öregjei mindig meg tudták lepni valamivel a nagyközönséget. A Tribute to Maiden című albummal ez némiképp másképp van, ugyanis ebben az esetben az angol Kerrang rockmagazin állít emléket a rock nagy öregjeinek azzal, hogy többé-kevésbé ismert zenekarok dolgozzák fel az Iron Maiden slágereit.

Mindig megdobogtatja az ember szívét, amikor kedvencei szerzeményeit hallhatja más kedvencei előadásában, a korong pedig a magazin júliusi számában ingyenesen elérhető.

A borító, hozva az eddig megszokott tendenciát, egyszerűen gyönyörű. Az albumra leginkább a korábbi válogatás album zenéi kerültek fel. Többek között megtalálható a „Fear Of The Dark”, a „Run To The Hills”, a „2 Minutes To Midnight”, a „Brave New World” és a „Running Free”.

Mindegyik igazi kultszám, és a bandaválasztás sem mondható rossznak. Az albumon képviselteti magát a Metallica, amely talán a legnagyobb név a közreműködők közül, de itt van többek között a b>Dream Theater, a Machine Head és a Trivium is.

A zenekarokat nem irigylem, hiszen nem egyszerű a Maiden zenéit feldolgozni, mivel mindegyik szinte tökéletes. Ilyen tökéletesség mellett kell a zenekaroknak valami újat hoznia, megfelelve természetesen saját rajongóiknak is.

A leghíresebb zenekarban, a Metallicában nem csalódtam. Ők már a Garage Inc. albumukban bizonyították, hogy nagyon jó feldolgozásokat tudnak készíteni. Ezt a „Remember Tomorrow”-val is megtették, ami nagyon „metallicásan” szól. Ugyanez már nem érvényes a Dream Theaterre. A „To Tame The Land” nagyon erőtlen, ami az általuk játszott zenei stílus ismeretében kissé meglepő.

A Gallows, a Coheed and Cambria és a Trivium tisztességesen eljátszotta a kiválasztott számokat - talán mindhárom zenekar hozzárakott egy picit a saját egyéniségéből, de legalább nem vett el semmit. A Fightstarnak volt talán a legnehezebb dolga, hiszen egy nem akármilyen kultszámmal kellett dolgoznia. Talán éppen ezért nem is kockáztattak és egy az egyben lejátszották a korábbi „Fear Of The Dark”-ot.

A Sign előadásmódja elég viccesnek hangzott. Az általuk játszott kaliforniai punk stílus nem tartozik a kedvenceim közé, éppen ezért nem kritizálnám őket túl élesen, de számomra nyivákolásnak hangzott az ének és pehelysúlyúnak a zene. Ez az én szempontomból negatív, általános szempontból pedig pozitívum, hiszen pont az a lényege az ilyen lemez megjelenésének, hogy több zenei stílus képviseltesse magát, és van, akinek ez tetszik.

Számomra a legnagyobb meglepetés az albumról a Ghostlines által feldolgozott „Brave New World” volt. A zenekar gondolt egy nagyot és csendes, nyugodt balladai stílusban megtette, amit meg kell, és remekül feldolgozta a számot. Egy kicsit meglepett, hogy egy Iron Maiden-szám ilyen szépen is szólhat, úgyhogy igazi kuriózumként szolgál az albumon. Lassú tempó, egy kissé melankolikus előadásmód, csodálatos gitárszólóval. Nagyon jó.

Összességében elmondható, hogy az album kiváló, és biztosan mindenki megtalálja a saját rockzenei stílusát, úgyhogy mindenkinek ajánlhatom, aki egy kiváló rock lemezt szeretne meghallgatni. Azért még így a végére elmondhatom, hogy nagyon kíváncsi lettem volna egy „Fear of the Dark”-ra a Slipknot előadásban.

A lemezen elhangzó számok listája:
Black Tide: Prowler
Metallica: Remember Tomorrow
Avenged Sevenfold: Flash Of The Blade
Glamour of the Kill: 2 Minutes To Midnight
Coheed and Cambria: The Trooper
Devildriver: Wasted Years
Sign: Run To The Hills
Dream Thater: To Tame A Land
Madina Lake: Caught Somewhere In Time
Gallows: Wrathchild
Fightstar: Fear Of The Dark
Machine Head: Hallowed Be Thy Name
Trivium: Iron Maiden
Year Long Disaster: Running Free
Ghostlines: Brave New World

 

Kapcsolódó írások: Iron Maiden