FőképHivatalosan is beindult a Sziget fesztivál. Már az első napon nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlenség mindent végigjárjunk, vagy legalább gondtalanul élvezhessünk valamint anélkül, hogy ne szeretnénk egyazon időben valahol máshol is lenni.
Olykor pedig a legáhítottabb koncerteket is sikerül elszalasztani esetleg egy rég nem látott ismerőssel való találkozás miatt, ugyanakkor kincsre is lelhet az ember, ha csak céltalanul bolyong a kötelező programok előtt.

Ilyen kincsre leltem én is korai érkezésemnek köszönhetően a Talentum-Zúzda színpadon fellépő The Room of Mad Robots személyében. Fellépésüknek csak a végét csíptem el, viszont határozottan tetszett, amit láttam/hallottam.
A jammelős, de szigorúan súlyos muzsikára az énekes Mike Patton-szerű őrült hangokat préselt ki magából, az egész mégis többnek tűnt valami gyenge Mr. Bungle-klónnál, szóval engem meggyőztek és a tömeg őrjöngéséből ítélve nem voltam ezzel egyedül.

Sajnálom, hogy csak ilyen keveset hallhattam belőle, de talán legközelebb.

Az első kötelező programomat, a Deep Purple emlékzenekart elmulasztottam más irányú teendők kedvéért, és mire mindennel végeztem, és minden a helyére került, már kezdődött is a következő, amit semmi pénzért nem hagytam volna ki, és utólag sem bántam meg.

Ez pedig a dán rockabilly-metal Volbeat koncertje volt a Hammerworld sátorban, aminek pontosan a kezdésére sikerült megérkeznem.
Ez a rendkívül eredeti együttes óriási hangulatot idézett meg a szép számú közönség előtt, és aminek nagyon örültem, hogy általában még jól is szólt a cucc. Úgy tűnt, a hangosítók végre tanultak a tavalyi hibájukból és rendesen belőtték a hangzást.

A Volbeat zenéje egyébként is jókedvre derít, de élőben adja meg az igazi feelinget, ami leginkább a remek frontembernek köszönhető.
Michael Poulsen amellett, hogy végig mókázott és a közönséget vezényelte, szigorúan és érzéssel gitározott, ugyanolyan hibátlanul el is énekelte az összes dalt, ahogy nem is vártam volna tőle.

Két lemezük legnagyobb dalait hihetetlen energiával és pontossággal prezentálták, játszottak továbbá egy vadonatúj nótát is most megjelenő albumukról, és persze elhangzott a Dusty Springield-feldolgozás is, az „I Only want to be with you”.
Nem is tudnám megmondani, hogy melyik volt a koncert csúcspontja, mert az erős összeállításnak nem volt gyenge pontja, végig nagyon élveztem a showt.

Amikor nem eszeveszett zúzás ment, akkor fetrengtem a röhögéstől a metál-Elvis beszólásain és cseppet sem bántam, hogy közben lemaradtam a szintén vonzó Alanis Morissette-koncertről.

Ezek után megpróbáltuk a lehetetlent: egyszerre több helyszínen mindenbe belepillantani a lehető legtöbb produkcióba.
Elsőként a metal-operával kísérletező Avantasia-műsorba tekintettünk bele egy fél szám erejéig, aminek során azt sikerült leszűrnöm, hogy a hangzás továbbra is rendben van s reméltem, hogy ez már így is marad a továbbiakban, később azonban egy rövid látogatás erejéig Kalapács koncert idején ez a reményem szertefoszlott.

Az Avantasia helyett inkább a Zúzda-színpadon fellépő Insane műsorát céloztuk be. A Nagyszínpad előtt elhaladva belepillanthattunk a The Kooks koncertjébe is, ez azonban nem hogy nem vonzott, de csak még sietősebbre vettük a lépteinket.

A szerény érdeklődést kiváltó, és ízlésemtől kicsit idegen metalcore-ban utazó Insane koncertje a teljesítmény- és hangulatskálán egy jó közepest ért. A látszólag kissé illuminált állapotban deszkára lépő frontember egyébként egész korrektül adta magát és próbálta bevonni a közönséget is a ritmus felvételére, és majdnem arról is meggyőzött, hogy nekem ezt a zenét szeretnem kell.

A koncert végére egyedül maradtam és még rengeteg időm/energiám volt a folytatáshoz, így megint vándorolni kezdtem. Vonzott a Blues-színpad, ahol kellemes zene szólt, így ott lepihentem. Mint kiderült, a Prijobszki Mátyás Band húzta a talpalávalót.

Egy kiadós körutat végigjárva a napot végül a Wan2 sátorban zártam, ahol a Žagar and The Underground Divas műsorát láttam. Ez a popformáció méltán lehet Magyarország büszkesége és sikereiket abszolút megérdemlik.
A semmitmondó popformációk mellett Zságer Balázs és zenekara igazán kifinomult és kellemes zenét játszik, emellett pedig látványos és hangulatos koncertet adtak.

Alapvetően elektronikus alapú zenéjük egyszerűen varázslatos: egyszerre pszichedelikus és progresszív. Az illusztris vendégekkel kiegészített műsornak talán csak egyetlen gyenge pontja volt: a késői kezdés, aminek köszönhetően képtelen voltam végig ott maradni.