Főkép

A tavalyi nyár legemlékezetesebb olvasmánya számomra messzemenően Caleb Carr vérfagyasztóan zseniális könyve, A halál angyala volt, melynek akár leghalványabb felemlegetésébe azóta is beleborzongok.
Érthető hát az az izgatott bizsergés, mely akkor kerített hatalmába, amikor idén nyáron megláttam az Agave honlapján A sötétség angyalát, a következő remekművet - mert hogy arról van szó, ahhoz kétség sem férhetett!

A halál angyalában már megismerhettük a különös szereplőgárdát: az Isaacson testvér- és nyomozópárt, Sarah Howardot (a New York-i rendőrség első női alkalmazottját), John Schuyler Moore-t (a zabolátlan és szabad szájú újságírót), Laszlo Kreizlert (az akkori viszonyok szerint eretnek boszorkánynak tartott pszichiátert), illetve a doktor segítőit, Cyrus Montrose-t és Stevie Taggertet.

A nyomozócsapat ezúttal (1897-ben) is összeül, hogy utánajárjon egy hátborzongató ügynek, melynek középpontjában egy titokzatos, ördögi nőszemély áll, aki halott csecsemőket hagy maga után, amerre csak jár.

A regény egyik érdekessége, hogy bár a háromszázadik oldalra már mind megtudhatjuk, ki a tettes, a java igazából csak ezután kezdődik: először is el kell fogni, másodszor bíróság elé állítani, harmadszor pedig el is ítéltetni a gyilkost.
Az asszony elfogását pedig nem csak bódító bája és lenyűgöző trükkjei nehezítik, de New York egyik legveszélyesebb bandája, a Porverők is őt védelmezik.

Tehát az olvasó egy percig se higgye, hogy a maradék (csaknem) négyszáz oldal már csupán fülledt bírósági pereskedésből és vádbeszédekből fog állni; a szerző ennél sokkal többet tartogat számunkra!

Míg A halál angyalát Mr. Moore szemszögéből követhettük végig, úgy ezúttal az ifjú Stevie Taggert „meséli el” nekünk az egykor történteket, méghozzá nem is akárhogy: a regény bővelkedik az izgalmakban, a humorban, néhol pedig úgy érezhetjük, gombóc nőtt a torkunkban, hiszen a fő cselekményen kívül az egyéni tragédiák is helyet kapnak.

A szereplőgárda csupa olyan emberből áll, akiket az 1897-es Amerikában még kinevettek, akikre még ujjal mutogattak, de akik már magukban hordozták a jövő évszázad erényeit és tudását.
A könyvet tehát a karakterek már önmagukban is érdekessé teszik, de ehhez még hozzájön a sodró lendületű cselekmény, a filmszerűen festett korrajz, Caleb Carr írástudása és mesteri történetszövése.
A hangulat pedig végig olyan, mintha kereszteznénk a legkiválóbb Sherlock Holmes-történeteket A bárányok hallgatnak stílusával.

Mr. Carr, mélyen meghajlok Ön előtt! Az Agave Kiadónak pedig (ezúttal is) kalapemelés jár. Ezt a művet nem fogjuk egyhamar elfelejteni.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk: A halál angyala
A sötétség angyala

Regényrészlet: Részlet Caleb Carr: A sötétség angyala című könyvéből