Liza Marklund: Studio 69
Írta: Roboz Gábor | 2008. 08. 04.
Annika Bengtzont, egy stockholmi bulvárlap telefonügyeletesét egy nap zaklatott hívás tájékoztatja egy közeli temetőben talált holttestről. Az ambiciózus lány engedélyt kap rá, hogy a fotósokkal együtt kimehessen a helyszínre, majd az övé is lesz a nála pár évvel fiatalabb sztriptíztáncosnő ügye.
Az eset nem tűnik túl bonyolultnak: kézenfekvő megoldásként merül fel az áldozat barátjának-munkaadójának neve, csakhogy rövidesen az ország külkereskedelmi minisztere is bekerül a képbe, és ez egészen más irányba tereli a nyomozást.
Szemben az Animus Kiadó Skandináv krimik-sorozatának eddig bemutatott szerzőivel (például Arnaldur Inđridasonnal vagy Hakan Nesserrel), Liza Marklund nem hivatásos rendőrt választ könyve főhősének, hanem (Yrsa Sigurđardóttirhoz hasonlóan) inkább külsőst, és az említett alkotók regényeinek súlyos, komor atmoszféráját is könnyebben elviselhetőbbre cseréli.
Persze derültségről már csak a témánál fogva sem lehet szó, különösen, hogy az előszóból kiderül: a könyv csak részben fikció; a hosszú évekig újságíróként, majd tévés hírszerkesztőként dolgozó írónő érezhetően saját tapasztalatait építi bele a történetbe, legyen szó a bulvárlap működésének leírásáról vagy akár a Svédország politikai helyzetéről tudósító részekről.
A Studio 69 tehát nem az agyafúrt, szerteágazó cselekményű krimik sorát gazdagítja, hanem a főhős révén egy viszonylag hosszúra nyúlt oknyomozó riport krónikája.
Annika személyében az írónő egy még bizonytalan, de ambiciózus, munkáját igazi elhivatottsággal végző karaktert teremt, aki a tapasztalat hiányából adódóan a történet során kénytelen szembesülni a szakma buktatóival, a vállalt feladat nehézségeivel.
A sztori a leendő újságírónő figurájához illeszkedően dinamikus, a ritmust ráadásul a fejezetek közé szúrt, néhol kifejezetten költőinek szánt naplórészletek is alakítják; Marklund lényegre törő stílusa érezhetően szakmai múltjának köszönhető.
Habár a Studio 69 időrendben másodikként íródott, valójában az Annika Bengtzon-sorozat első kötetét jelenti.
A jelenleg hét regényből álló széria nyitódarabja markánsan eltér a kiadó eddigi könyveitől, de ezzel is újabb szeletét mutatja meg a sok nyelvre fordított, kortárs északi kriminek.
Az eset nem tűnik túl bonyolultnak: kézenfekvő megoldásként merül fel az áldozat barátjának-munkaadójának neve, csakhogy rövidesen az ország külkereskedelmi minisztere is bekerül a képbe, és ez egészen más irányba tereli a nyomozást.
Szemben az Animus Kiadó Skandináv krimik-sorozatának eddig bemutatott szerzőivel (például Arnaldur Inđridasonnal vagy Hakan Nesserrel), Liza Marklund nem hivatásos rendőrt választ könyve főhősének, hanem (Yrsa Sigurđardóttirhoz hasonlóan) inkább külsőst, és az említett alkotók regényeinek súlyos, komor atmoszféráját is könnyebben elviselhetőbbre cseréli.
Persze derültségről már csak a témánál fogva sem lehet szó, különösen, hogy az előszóból kiderül: a könyv csak részben fikció; a hosszú évekig újságíróként, majd tévés hírszerkesztőként dolgozó írónő érezhetően saját tapasztalatait építi bele a történetbe, legyen szó a bulvárlap működésének leírásáról vagy akár a Svédország politikai helyzetéről tudósító részekről.
A Studio 69 tehát nem az agyafúrt, szerteágazó cselekményű krimik sorát gazdagítja, hanem a főhős révén egy viszonylag hosszúra nyúlt oknyomozó riport krónikája.
Annika személyében az írónő egy még bizonytalan, de ambiciózus, munkáját igazi elhivatottsággal végző karaktert teremt, aki a tapasztalat hiányából adódóan a történet során kénytelen szembesülni a szakma buktatóival, a vállalt feladat nehézségeivel.
A sztori a leendő újságírónő figurájához illeszkedően dinamikus, a ritmust ráadásul a fejezetek közé szúrt, néhol kifejezetten költőinek szánt naplórészletek is alakítják; Marklund lényegre törő stílusa érezhetően szakmai múltjának köszönhető.
Habár a Studio 69 időrendben másodikként íródott, valójában az Annika Bengtzon-sorozat első kötetét jelenti.
A jelenleg hét regényből álló széria nyitódarabja markánsan eltér a kiadó eddigi könyveitől, de ezzel is újabb szeletét mutatja meg a sok nyelvre fordított, kortárs északi kriminek.