FőképMintha megállt volna az idő. Az új Soulfly lemezt hallgatva a tizenöt évvel ezelőtti Sepultura-koncert képei jutnak az eszembe.
A ködbe borult, villódzó fényektől sejtelmes színpadon kattogó dzsungelritmusok, aztán a jellegzetes thrash-ritmusképletek: olyan zene, amitől még a keverőpultnál állók is teljesen beindulnak.

Persze felfoghatnánk úgy is, hogy a Max Cavalera vezette banda immár kifáradt, teljesen ötlettelen, ugyanazokat a rég elcsépelt motívumokat ismétlik, ugyanolyan gyakori váltásokkal - csupán a sok használattól megkopottan, már-már a kifulladás határán -, mint másfél évtizeddel ezelőtt.

Ám a mocskos gitárhangzás, az eszeveszett, mégis követhető tekerés, a vitathatatlanul sodró tempójú témák és az akár dallamosnak is mondható belassulások nem egy korszak, hanem egy stílus sajátosságai.
Márpedig ezt a stílust kevesen művelik jobban a brazil gitáros-énekes (vagyis, ahogy az igazi thrash-lemezekre írni szokás: vox) csapatánál.

És a világzenés beütés sem ront, sokkal inkább javít a minőségen; színesíti ezt az amúgy sem színtelen (hiszen nu-metalból, deathből, és még ki tudja hányféle iskolából vett ötletekkel teli), de a dilettánsok kezében könnyen ellaposodó muzsikát.
A reggae-s dub, az ausztrál őshangszer, a didgeridoo olyan hangzásokkal egészíti ki a dalokat, amik akár belépő zenekarrá is tehetnék a Soulflyt, akik révén a műfajt még nem ismerők, vagy csupán nem kedvelők megszerethetnék a thrasht.

Kiemelni egyetlen számot sem tudok, és nem is akarok, hiszen amelyikben nem az ősrégi thrash-elemek újrahasznosítása fog meg iszonyatosan, abban Cavalera elementáris erejű hörgése, vagy egy különösen eltalált gitárszóló, vagy épp az áthallások, a kölcsönzött stílusok zseniális beépítése váltja ki bennem a kívánt hatást.

A Soulfly zenéje Cavalera világnézetéhez híven a csavargók, a társadalomban helyüket keresők, a senkik muzsikája marad. Még egyszer le kell írnom, mocskos, igen, de pont ez a mocsok, ez a látszólagos keresetlenség adja megváltó erejét.

Ahogy a természetben is megtalálhatók az evolúció hamar tökéletesedett teremtményei, úgy a zenében is létezik olyasmi, amit felesleges lenne még tovább fejleszteni. A szemételtakarító cápák pontosan olyan gyönyörűek a maguk brutalitásában, rettegett kegyetlenségében, mint a Soulfly lemezei.

Az együttes tagjai:
Max Cavalera - ének, négyhúros hangszerek, berimbau, soul, szitár
Marc Rizzo - gitár, flamenco gitár
Bobby Burns - basszusgitár
Joe Nunez - dob, ütőhangszerek

Közreműködők:
David Vincent - ének
Dave Peters - ének
Fedayi Pacha - duduk, ütőhangszerek
Jean-Pol DUb - didgeridoo

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Blood Fire War Hate
2. Unleash
3. Paranoia
4. Warmageddon
5. Enemy Ghost
6. Rough
7. Fall Of The Sycophants
8. Doom
9. For Those About To Rot
10. Soulfly VI

Diszkográfia:
Soulfly (1998)
Primitive (2000)
3 (2002)
Prophecy (2004)
Dark Ages (2005)
Conquer (2008)