Doug Moench - Paul Gulacy: Batman - Terror
Írta: Uzseka Norbert | 2008. 07. 29.
Ez a kötet a Préda folytatása, vagyis a pályája elején járó Batmannek újra meggyűlik a baja Hugo Strange professzorral, aki mégsem halt meg, és förtelmes bosszúra készül.
Strange, a neves pszichiáter a Prédában csúful belemászott Batman lelkivilágába, és igyekezett a múltján, az őt létrehívó borzalmas eseményeken keresztül megközelíteni, megtörni és elpusztítani ellenfelét.
(Aki nem tudná: Bruce Wayne azért lett fekete köpenyes igazságosztóvá, mert gyermekkorában a szeme láttára gyilkolták meg a szüleit egy sikátorban, és arra esküdött fel, hogy elejét veszi az efféle értelmetlen bűncselekményeknek.)
A doki azonban ez alkalommal részben óvatosabb, részben pedig nagyobb szabású terven dolgozik, melynek csupán első lépcsőfoka, hogy Batmannek adva ki magát meggyilkol egy eldugott kúriában élő, gazdag öregembert.
Álnéven jelentkezik az Arkham Elmegyógyintézet megüresedett pszichiáteri állására, ahol számos elmebeteg bűnözőt (köztük Jokert is) tartanak fogva, és kihozza Jonathan Crane-t, azaz a vészjósló Madárijesztőt, hogy inkább ő vessen véget Batman életének...
Emellett a Macskanő is újra felbukkan, akivel Denevérünk viszonya egyre érdekesebben alakul. Az nyilvánvaló, hogy vonzódnak egymáshoz, ám Batman nem az a figura, aki pár csókért elnézné a Cicusnak, hogy lopásból tartja fenn magát...
Azt kell, hogy mondjam, Doug Moench izgalmas sztorit kanyarított, megfűszerezve a szokásos batmanes húzásokon meg fura karaktereken kívül pár váratlan fordulattal is.
Paul Gulacy pedig, ha nem is rajzolt olyasmiket, amik (alighanem csak név)rokonának, Gulácsy Lajosnak a mesterműveit idéznék, azért képregényes tekintetben igen kiválóan hozza a történet képi alapját.
A hangulat végig rendben van, az meg külön plusz a metalos olvasóknak, hogy a Madárijesztő orcája a legdurvább pillanataiban az Iron Maiden szörnyetegét, Eddie-t idézi.
Aki a szokásosnál valamelyest mélyebb tartalmú, hangulatosabb és sötétebb, de mindvégig fordulatos, pörgős szuperhős képregényt szeretne olvasni, az a Képes Kiadó által megjelentetett Batman kötetekkel nem hibázhat.
Strange, a neves pszichiáter a Prédában csúful belemászott Batman lelkivilágába, és igyekezett a múltján, az őt létrehívó borzalmas eseményeken keresztül megközelíteni, megtörni és elpusztítani ellenfelét.
(Aki nem tudná: Bruce Wayne azért lett fekete köpenyes igazságosztóvá, mert gyermekkorában a szeme láttára gyilkolták meg a szüleit egy sikátorban, és arra esküdött fel, hogy elejét veszi az efféle értelmetlen bűncselekményeknek.)
A doki azonban ez alkalommal részben óvatosabb, részben pedig nagyobb szabású terven dolgozik, melynek csupán első lépcsőfoka, hogy Batmannek adva ki magát meggyilkol egy eldugott kúriában élő, gazdag öregembert.
Álnéven jelentkezik az Arkham Elmegyógyintézet megüresedett pszichiáteri állására, ahol számos elmebeteg bűnözőt (köztük Jokert is) tartanak fogva, és kihozza Jonathan Crane-t, azaz a vészjósló Madárijesztőt, hogy inkább ő vessen véget Batman életének...
Emellett a Macskanő is újra felbukkan, akivel Denevérünk viszonya egyre érdekesebben alakul. Az nyilvánvaló, hogy vonzódnak egymáshoz, ám Batman nem az a figura, aki pár csókért elnézné a Cicusnak, hogy lopásból tartja fenn magát...
Azt kell, hogy mondjam, Doug Moench izgalmas sztorit kanyarított, megfűszerezve a szokásos batmanes húzásokon meg fura karaktereken kívül pár váratlan fordulattal is.
Paul Gulacy pedig, ha nem is rajzolt olyasmiket, amik (alighanem csak név)rokonának, Gulácsy Lajosnak a mesterműveit idéznék, azért képregényes tekintetben igen kiválóan hozza a történet képi alapját.
A hangulat végig rendben van, az meg külön plusz a metalos olvasóknak, hogy a Madárijesztő orcája a legdurvább pillanataiban az Iron Maiden szörnyetegét, Eddie-t idézi.
Aki a szokásosnál valamelyest mélyebb tartalmú, hangulatosabb és sötétebb, de mindvégig fordulatos, pörgős szuperhős képregényt szeretne olvasni, az a Képes Kiadó által megjelentetett Batman kötetekkel nem hibázhat.