FőképA The Offspring valamikor 1984-ben kezdte a pályafutását az USA-ban, amolyan iskolai zenekarként. Aztán a fiatal, feltörekvő bandát Thom Wilson producer vette szárnyai alá, aki a Dead Kennedys-el is együtt dolgozott már.

Első két lemezükkel (The Offspring, Ignition) így elindulhattak felfelé, a harmadikként napvilágot látott Smash pedig már berobbant a köztudatba, és elsöprő siker lett: 16 millió példányban fogyott úgy, hogy egy független, kis kiadó dobta piacra.

Az elkövetkezendő esztendőkben a mainstream állandó szereplői lettek; az 1998-as Americana album meghatározó számait („Pretty Fly (for a White Guy)”, „Why Don`t You Get a Job”) mind a mai napig hallani rádiókban vagy szórakozóhelyeken.

2000-ben az elsők közt voltak, akik síkra szálltak az ingyenes internetes zeneletöltések mellett. A Conspiracy of One albumot is ennek szánták, ám kiadójuk megtorpedózta tervüket, így csak az „Original Prunkster”-t tölthette mindenki, aki csak akarta.

Másik híres akciójuk 2000-ben a nagy multikiadók által tönkretett Napsterhez fűződik: pólókat kezdtek forgalmazni Napster logóval és ezzel az árbevétellel a program alkotóját dotálták, aki perben állt minden létező nagy kiadóval.

2003-ban kihozták hetedik stúdióalbumukat, a Splinter-t, immáron régi dobosuk, Ron Welty nélkül. Ez különösebben nem aratott nagy sikert, leginkább az eredeti címe (Chinese Democracy) körüli „afférról” híresült el.
Axl Rose ugyanis peres úton megtámadni készült az együttest a cím miatt, és hogy ne szenvedjen késedelmet annak kiadása, névváltoztatásra kényszerültek.

Azóta csend van az együttes körül, mindössze egy válogatáslemez jelent meg 2005-ben, az egyszerű Greatest Hits címmel.

A mostani, nyolcadik stúdiólemez (Rise and Fall, Rage and Grace) megjelenését közel két éves stúdiómunka előzte meg. Ez meg is látszik a lemezen. Az persze már más kérdés, hogy voltaképpen minek is titulálhatjuk ezt a lemezt.

Az biztos, hogy alapvetően a tiszta, megszokott „Offspringes” punk rockot kapjuk a pénzünkért. Semmi lacafaca vagy lárifári, nincs különösebb újítás a már jól bevált recepten: Dexter Holland magas, kiabálós hangja vegyítve az egyszerű vokállal, körítve lendületes, de nem túl bonyolult akkordokkal. Nagyjából ez az album háromnegyed része.

Én személy szerint mégis azt mondom, hogy az album közel negyedét kitevő egyéb számok miatt fenntartásokkal kezelem ezt a lemezt. Tekinthető ez valamifajta útkeresésnek, vagy kalandozásnak, de szerintem ezen a téren még egy kicsit dolgozniuk kellene.

Ennek oka pedig visszavezethető Dexter Holland énekhangjára, ami nem igazán alkalmas arra, vagy nem ilyen zenei koncepcióval, hogy másfelé kacsingasson.
Nekem borzasztóan furcsa és többé-kevésbé elfogadhatatlan, amit ezen a korongon néha énekel. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a balladákra hajazó „micsodák” nagyon nem passzolnak a zenekarról általam kialakított képbe.

Mindettől függetlenül az anyag nagyon erős, és ha nem is fogja a csúcsokra visszaröpíteni az együttest, arra tuti jó, hogy ismét beszéljük róluk, és sokatmondóan bólogassunk egymásnak. És persze várjuk a következő lemezt, ami reményeink szerint nem megint négy évet fog váratni magára.

Az együttes tagjai:
Dexter Holland – ének, gitár
Noodles – gitár, ének
Greg K. – basszusgitár, ének

Közreműködők:
Josh Freese – dob
Chris "X-13" Higgins - háttérének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Half-Truism
2. Trust in You
3. You`re Gonna Go Far, Kid
4. Hammerhead
5. A Lot Like Me
6. Takes Me Nowhere
7. Kristy, Are You Doing Okay?
8. Nothingtown
9. Stuff Is Messed Up
10. Fix You
11. Let`s Hear It for Rock Bottom
12. Rise and Fall

Diszkográfia:
The Offspring (1989)
Ignition (1992)
Smash (1994)
The Offspring Collection (1999) válogatás
Ixnay on the Hombre (1997)
Americana (1998)
Conspiracy of One (2000)
Splinter (2003)
Greatest Hits (2005) válogatás
Rise and Fall, Rage and Grace (2008)