FőképNem tehetek róla, de bármennyire egyéni is Alanis Morissette hangja (márpedig az egy pillanatra sem kérdés, hogy Morissette egyedi és utánozhatatlan szerző-énekesnő), legújabb lemeze mégis mindenekelőtt Madonna progresszív, kísérletező korszakait (itt elsősorban a Ray Of Lightra és az American Life-ra gondolok) juttatja eszembe.

Állításom igazolásaként elegendő meghallgatni a „Straitjacket” indusztriálisan kemény, mégis táncolható alapját és loopjait, valamint elektronikusan modulált énekhangjait, vagy a „Giggling Again For No Reason” sejtelmes fátyolként lebegő, éterien magas hangjaira felelő durva dob-basszusát.

Mindez az „Underneath”-hez hasonló, kellemes popdalokkal váltakozik, de Morissette-re jellemző módon még a legtinglitanglibb popdal szövege is Leonard Cohen-i mélységeket tár elénk.
És igen, épp Leonard Cohen az, akinek elsőre frivolnak ható keringőcskéi és tangócskái filozofikus, odamondogatós szövegekkel párosulnak, és a könnyedség és súlyosság paradox egymás mellé helyezésével érik el elementárisan intellektuális hatásukat.

Már a nyitó szám tökéletesen példázza a látszatra egymást ütő stílusok és gondolatok összeszövésének életrevalóságát.
Az indiai kíséretre torzított gitárhangzás felel, elszórva már itt feltűnnek a Madonnás szintiszőnyegek és experimentális elektronikus effektusok, a szöveg pedig magáért beszél.

A „Citizen Of The Planet” bolygópolgára francia, magyar gyökereiről, buddhista szimpátiájáról elmélkedik.
A visszafogott tempójú „Versions Of Violence” ugyanakkor a néhol gótikus rock birodalmába tesz kirándulást. Talán megdöbbentőnek hat, de némelyik motívum akár az Evanescence vagy a Within Temptation dalaiból sem lógna ki, erejüket tekintve pedig egyenesen fokozhatatlanok.

Kedvencem még az albumról a lassú, zongorával kísért, de mindenek előtt gyönyörűen énekelt „Not As We”, a pattogós ritmusú, de - és ez mutatja megint Morrissette (és vélhetően producere) elképesztő zsenialitását - a new wave minimalizmusáig visszanyírt „Moratorium”, és az extramentes albumváltozaton utolsóként felhangzó „Incomplete”, melynek megírásakor vagy azt megelőzően Morissette valószínűleg rengeteg Blackmore’s Nightot hallgathatott, a hatnyolcados minsztrelnóta, s különösen az átvezetés, ugyanis felettébb hasonlít az ex-Deep Purple gitáros poposan reneszánsz rockjára.

Új albumával Alanis Morissette kétségtelenül elérte, amit akart. A Flavors of Entanglement ugyanúgy hallgatható elmélyülten, komoly mondanivalójú és zeneileg is igényes rock lemezként, mint ahogy felfogható a merészebb diszkókban bármikor leforgatható dance albumként.
Kétarcú, mégsem megtévesztő - igazi csemege és iránymutató példa a jövő újítóinak.

Előadók:
Alanis Morissette - ének

Közreműködők:
Andy Page - gitár, basszusgitár, programok
Blair Sinta - dob
Guy Sigsworth - zongora, szintetizátor, programok, csőharangok, ütőhangszerek
Sean McGhee - szintetizátor, vokál
Peter Freeman - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Citizen Of The Planet
2. Underneath
3. Straitjacket
4. Versions Of Violence
5. Not As We
6. In Praise Of The Vulnerable Man
7. Moratorium
8. Torch
9. Giggling Again For No Reason
10. Tapes
11. Incomplete

Diszkográfia:
Alanis (1991)
Now Is The Time (1992)
Jagged Little Pill (1995)
Supposed Former Infatuation Junkie (1998)
MTV Unplugged (1999) - koncert
Under Rug Swept (2002)
Feast On Scraps (2002) CD+DVD
So-Called Chaos (2004)
Jagged Little Pill Acoustic (2005) - akusztikus
The Collection (2005) - válogatás
Flavors Of Entanglement (2008)
Havoc And Bright Lights (2012)