FőképViszonylag későn sikerült kiérnem a Szalki-szigetre, így lecsúsztam a Neck Sprain koncertjéről. A 30Y meg nekem személy szerint nem jön be, helyette inkább elmentem kitűzőt csináltatni R barátommal, melyeken a nevünk szerepel.
Csehül. Mert bizony itten kérem szépen ilyet is lehetett, a Velke Popovicét jelképező kis faluban.

A kitűzőkkel felszerelkezve vettük az irányt a Pepsi Nagyszínpad felé, ahol a Bëlga koncertje kezdődött időközben.
A srácok továbbra is számomra rettentően mókás szerelésekben bírnak a deszkákra lépni, kötött sapi és napszifon mindig van rajtuk. A koncertjük határozottan jól sikerült, a közönségnek legalábbis nagyon bejött a produkció.

A szokásos ének-tánc-csáp is megvolt, és amikor a híres „Nemzeti hip-hop” vagy az „Egy-Két-Há” első akkordjai felcsendültek, akkor megőrült a szép számú nézősereg.

Nekem valahogy erőtlennek tűnt az egész koncert, és csak a vége felé éreztem úgy, hogy „igen, ez az, ez kell nekem”.
Azt azért tegyük hozzá, hogy nem volt tökéletes mindegyik srác énekének a hangosítása, és ha valakinél, akkor pont a Bëlga-nál nagyon sokat számít, hogy érthető legyen, ami lejön a színpadról.

A Bëlga után még egy „kötelező körös” koncert volt hátra, a Tankcsapda. Ha belegondolok, hogy mennyi Csapda koncerten voltam eddig, és ezek majdnem felével problémám volt, ezért azt hiszem érthető miért „fáztam” egy kicsit ettől a fellépésüktől.
Persze megint csak magamat paráztattam feleslegesen.

Ráadásul Lukács Laciék nem kevés pirotechnikát vonultattak fel, mintegy feldobandó a hangulatot.
Az elmaradhatatlan sikerszámok mellett jól elfért pár kevéssé ismert szerzemény, és a koncert végére mindenki megelégedve dőlhetett hátra a képzeletbeli karosszékében, mert az kapta a pénzéért, amit elvárt.

És akkor most már csak az maradt hátra, hogy megpróbáljam összegezni az elmúlt négy-öt nap benyomásait, mintegy értékelni az egész eseményt.

Összességében azt lehet mondani, hogy nagyon jól sikerült ez a buli. Ugyan voltak kisebb problémák (a mobil illemhelyeken jó lett volna, ha nem fogy ki este hatra minden papír vagy egy-két koncert szólhatott volna jobban), de ezt hiszem, hogy ezek pontosan azok a dolgok, amelyek egyrészt javíthatók, másrészt el lehet őket viselni.

Az étel/ital árak, ha nem is teljes mértékben, de azért próbáltak idomulni a felsőoktatásban részt vevő hallgatók pénztárcájához. A minőséggel sem lehetett baj, hiszen néha tizenöt percet is sorba kellett állni lángosért, akkora keletje volt.

A szervezésre sem lehetett panasz – legalábbis én nem tapasztaltam ilyesmit –, minden program az eltervezett módon folyt le. Az meg külön pozitívum volt, hogy viszonylag kevés szemetet láttam, érdekes módon ha valaki csak tehette, elbattyogott a legközelebbi szemetesig, és oda dobta ki a hulladékát.

Mindezek után talán nem csoda, hogy ha azt mondom, a következő EFOTT-ra is szívesen mennék, ha a csillagok állása megfelelő lesz.

Kapcsolódó írás:Fesztivál: EFOTT nulladik és első nap (2008. július 15-16.)
Fesztivál: EFOTT második nap (2008. július 17.)
Fesztivál: EFOTT harmadik nap (2008. július 18.)
Fesztivál: EFOTT negyedik nap (2008. július 19.)