Raoul Renier: Acél és oroszlán
Írta: Gulyás Attila | 2008. 07. 18.
A M.A.G.U.S. klasszikusok sorozat következő részét Raoul Renier (Kornya Zsolt) jegyzi, a regény minőségét látva gondolom büszkén.
Nincs könnyű dolgom, mert ugye mit írjak egy könyvről, amit minden Ynev rajongó olvasott, gyanítom többször is. Lássuk csak mi sül ki ebből!
Az első kiadás 1994-ben látott napvilágot az RPG rajongók nagy örömére, akik az Észak lángjai után alig vártak egy újabb, Yneven játszódó fantasyt.
A regény nagy siker lett annak ellenére, hogy nem követte a heroikus hagyományokat, ehelyett egy sötétebb Ynevet és egy újfajta főhőst adott olvasóinak.
A főhőst Geor dar Khordak-nak hívják, és soha nem vágyott kalandokra, a sorsa sodorta, majd pedig a kötelessége olyan dolgokba, amikből elege lett. Az élettől leginkább nyugalmat szeretne, de a múltja elől senki nem szökhet meg.
Klánja elől menekülve azt gondolta, egy sötét hangyabolyként nyüzsgő nagyvárosban próbál elrejtőzni, de van valaki, aki sokkal veszélyesebb az üldözőinél…
A nagyvárost Ifinnek hívják, és Abaszisz fővárosaként a nagykirály székhelye, a nagykirályé, aki gazdagságát az abbit acélnak köszönheti.
Ezt a mágikus tulajdonságokkal bíró fémet csak itt állítják elő, rendkívüli biztonsági intézkedések mellett, nem csoda hát, hogy ha valaki a titokra kíváncsi, nem akármilyen kálváriára számíthat!
A könyv olvasói megismerkedhetnek a sötét Ynevvel, a szegénységgel, a mindennapisággal, a mocsokkal, a bűnözéssel, amit ritkán lehet látni a hősök körül, maximum leereszkednek néha, hogy még inkább kitűnjenek onnan.
Úgy gondolom, ezzel együtt teljes a M.A.G.U.S. világa, így talán kevésbé feledkeznek bele az ifjú játékosok önnön nagyságukba, bár ehhez nélkülözhetetlen egy értő kezű mesélő, aki nem csak kiszolgál, hanem üzen, terelget, nevel, elkerülve ezzel azokat a kritikákat, miszerint az RPG nem szolgálja a fiatalok épülését, csak az eltávolodásukat a valóságtól.
Nincs könnyű dolgom, mert ugye mit írjak egy könyvről, amit minden Ynev rajongó olvasott, gyanítom többször is. Lássuk csak mi sül ki ebből!
Az első kiadás 1994-ben látott napvilágot az RPG rajongók nagy örömére, akik az Észak lángjai után alig vártak egy újabb, Yneven játszódó fantasyt.
A regény nagy siker lett annak ellenére, hogy nem követte a heroikus hagyományokat, ehelyett egy sötétebb Ynevet és egy újfajta főhőst adott olvasóinak.
A főhőst Geor dar Khordak-nak hívják, és soha nem vágyott kalandokra, a sorsa sodorta, majd pedig a kötelessége olyan dolgokba, amikből elege lett. Az élettől leginkább nyugalmat szeretne, de a múltja elől senki nem szökhet meg.
Klánja elől menekülve azt gondolta, egy sötét hangyabolyként nyüzsgő nagyvárosban próbál elrejtőzni, de van valaki, aki sokkal veszélyesebb az üldözőinél…
A nagyvárost Ifinnek hívják, és Abaszisz fővárosaként a nagykirály székhelye, a nagykirályé, aki gazdagságát az abbit acélnak köszönheti.
Ezt a mágikus tulajdonságokkal bíró fémet csak itt állítják elő, rendkívüli biztonsági intézkedések mellett, nem csoda hát, hogy ha valaki a titokra kíváncsi, nem akármilyen kálváriára számíthat!
A könyv olvasói megismerkedhetnek a sötét Ynevvel, a szegénységgel, a mindennapisággal, a mocsokkal, a bűnözéssel, amit ritkán lehet látni a hősök körül, maximum leereszkednek néha, hogy még inkább kitűnjenek onnan.
Úgy gondolom, ezzel együtt teljes a M.A.G.U.S. világa, így talán kevésbé feledkeznek bele az ifjú játékosok önnön nagyságukba, bár ehhez nélkülözhetetlen egy értő kezű mesélő, aki nem csak kiszolgál, hanem üzen, terelget, nevel, elkerülve ezzel azokat a kritikákat, miszerint az RPG nem szolgálja a fiatalok épülését, csak az eltávolodásukat a valóságtól.