FőképEgy dolog biztos, a chicagói Disturbed tagjainak nincs miért aggódniuk, hiszen ez már a harmadik lemezük, amelyet a megjelenés hetében több mint kétszázezren vásároltak meg.
És szintúgy a harmadik alkalom, amikor felkerültek a Billboard slágerlista elejére (ez azért nagy szó, mivel erre rajtuk kívül ez idáig még csak hat rockbanda volt képes).

Na persze ez nem nálunk történt, hanem Amerikában, de azért ez a példányszám még ott is komoly mennyiség. És ez csak az első hét volt.
Bár idehaza is vannak megszállott rajongók, akik előbb májusban, majd júniusban zaklatták a boltokat az új album miatt. Merthogy az előzetesen netre felpakolt videóklip (Inside the Fire) alapján brutálisan jó zenére lehetett számítani.

Megvallom én is nagyon vártam már ezt az albumot, bár némi bizonytalankodással, mert nem tudtam hova tenni David Draiman énekes előzetes nyilatkozatát, mely szerint a készülő album címadó dala egy „katonainduló”, ami kifejezetten a külföldön harcoló amerikai katonáknak szól.
„Olyan dalt szeretnénk írni, ami legyőzhetetlenséget sugall, félelmüket elveszi, megacélozza őket. És az egész album erről szól: megacélozó zenét írunk.”

Az milyen lehet? – tettem fel a kérdést magamnak. Ráadásul komorságot is ígértek.

Aztán végre kezembe kaptam a lemezt, meghallgattam egyszer, meghallgattam kétszer – és nem jött be. Elővettem az előző korongot (Ten Thousand Fists), aztán újra az ideit és nem lettem okosabb.

Mivel angoltudásom hiányos, a Draiman megénekelte komorság, a személyes balszerencsék inspirálta líra (baleset, garázstűz és egyebek) nem taglózott le.
A zene pedig, bár tényleg súlyosabb, mint korábban, számomra még mindig metal beütésű rádióbarát rock: fogós dallamok, könnyen megjegyezhető refrének, töredezettség, Draiman és Dan Donegan - vagyis mondhatni a szokásos.

A nyitó „Indestructible” a beígért hadinóta, ennek megfelelően tempós és dögös, remek kezdés. Nem induló és nem is menetdal, sokkal inkább csatadal.
A zenekart nem ismerők itt azonnal szembesülnek Draiman jellegzetes énektechnikájával, ami egyszerre skandálás és ének, mindazonáltal vitathatatlanul jól áll neki, és messziről felismerhetővé teszi a produkciót (és természetesen visszaköszön benne a nu metalos hagyaték).

Egyetlen, félve említett kritikus megjegyzésem vele kapcsolatban az, hogy bár jó hangja van, időnként úgy érzem, nincs benne elég érzelem (s az sem ártana, ha istenesen kiengedné a hangját, így olyan visszafogott – ez alól talán az „Enough” jelent kivételt).

Ezért aztán hosszú távon némileg egysíkúvá, jobban mondva beskatulyázottá válik a produkciója. Márpedig a mostani Disturbed az énekes frontemberre épül. Természetesen nincs szüksége énektanárra, de szerintem ez sokáig akkor sem működik. Bár Amerikában minden lehetséges…

Menjünk tovább, hiszen a folytatás még jobb, érkezik az „Inside the Fire”. Ez is zúzós darab, nem véletlenül került fel a slágerlistákra - érdemes megnézni a belőle készített videót. A szintis bevezető után beindul a durvulás, talán ebben a szerzeményben a legtökéletesebb az ének és a hangszerek összhangja.
Aztán mindenképpen hallgatásra ajánlott a „The Night”, amiben emlékezetes Donegan szólót hallhatunk, nem is értem, korábban miért nem használták ki ez irányú tehetségét.

De nem folytatom, mivel ha egyenként hallgatom meg a többi számot, akkor mind tetszik. Ha egy szuszra, akkor is tetszik, de valahogy összefolyik az egész, ami azért is megmagyarázhatatlan számomra, mivel érezhető különbségek vannak köztük.

Pedig az „Enough” éneke, a „Criminal” tempóváltása tényleg jó. Talán a folyamatos keménykedés lehet az, ami minden ellenkező szándék ellenére egybemossa az egészet.

Az előzetes beharangozó szerint ez a banda legkomplexebb, zeneileg legjobban kidolgozott albuma. Ezzel az állítással nem is vitatkozom, mert tényleg érződik, agyaltak rendesen minden számon, így nem csoda, hogy a végeredmény hamisítatlan amerikai rock/metal lett.

A lemez megszólalása tiszta, igazából nem érződik a producer hiánya – ezúttal a zenekar ügyelt a részletekre –, talán egyedül a basszusgitár hangja bujkál a szükségesnél jobban.

Nem ragozom tovább: a fiúk tizenkét harapós nótát pakoltak fel a lemezre, de ennek ellenére az összhatás nem az igazi, és az első két szám után elveszik az izgalmasság. Legközelebb muszáj lesz továbblépniük.

Az együttes tagjai:
David Draiman - ének
Dan Donegan – gitár, elektronikus effektek
John Moyer - basszusgitár
Mike Wengren – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Indestructible
2. Inside the Fire
3. Deceiver
4. The Night
5. Perfect Insanity
6. Haunted
7. Enough
8. The Curse
9. Torn
10. Criminal
11. Divide
12. Façade

Diszkográfia:
The Sickness (2000)
M.O.L. (Meaning Of Life) (DVD) (2002)
Believe (2002)
Ten Thousand Fists (2005)
Indestructible (2008)
Decade Of Disturbed (DVD) (2010)
Asylum (2010)