Interjú Kovács Patrícia színésznővel, 2008. június 15.

ekultura.hu Nemrégiben jelent meg a 9 1 randi DVD-változata. Emlékszel még a felkérésre?

Kovács Patrícia Igen. Még akkor történt, amikor az S. O. S. szerelem sikere után, a vidéki közönség találkozott [Fenyő] Ivánnal és Csányi Sanyival. Ekkor mondta a producer és Sas Tamás is, hogy egyszer kellene csinálni egy olyan filmet, ami rólunk szól. Amiben mi megint egy pár vagyunk. Innentől lehetett tudni, hogy egyszer majd lesz ebből valami, de hogy mikor, az még nem derült ki.

Ezzel párhuzamosan a forgatókönyvíró lényegében Ivánra írta Debreczeni Dávid szerepét, onnantól kezdve pedig egyértelmű volt, hogy én legyek mellette a „fő nő”.

ekultura.hu Mennyire élvezed, hogy romantikus komédiákban szerepelsz?

Kovács Patrícia Ez egy nehéz kérdés. Pont tegnap ment a Duna TV-n a Sztornó, és abban is játszottam. Az egy másik világ volt. Művészfilm.

Egyrészről örülök neki, mert akárhogy is van, ezeket a filmeket megnézi legkevesebb 250 ezer ember. Miközben a Sztornót talán ha látták nyolcezren. De már Till Attila Pánikját sem nézték meg annyian, ahánynak kellett volna.

Valamiért ebben az országban az ilyen filmeket nézik az emberek, így hát ilyenben benne lenni nem rossz dolog. Járkálok az utcán, és látom, hogy szeretnek az emberek. Kedves leveleket kapok. Engem még a kritikák sem nagyon húztak le [nevet], pedig mind a két film megkapta a magáét.

Persze szeretnék én is akár kosztümös filmben, akár akciófilmben, akár művészfilmben, tehát több stílusban játszani. A romantikus komédiának is vannak veszélyei. Épp ezért utasítottam vissza egy ilyen szerepet nemrégiben, mert azt gondoltam, hogy ez már sok. Ha februárban kijövök egy újabb szerelmes, ízes komédiával, abból elég.

Így ezt most visszautasítottam. Nem azért, mert derogál, hanem mert attól félek, hogy esetleg valaki nem fog bennem gondolkodni, mert azt fogja gondolni, hogy egy ország - úgy szoktam mondani - cukorborsója lettem. És akkor tőlem már nem fogadnak el egy komolyabb dolgot. Úgyhogy ezt megelőzendő, visszautasítottam a szerepet.

ekultura.hu Azon kívül, hogy népszerűbb leszel, mit lehet profitálni az ilyen filmekből?

Kovács Patrícia Színészileg mindenképpen azt, hogy forgatni nagyon nehéz, nagyon összetett és nagyon energiákat próbáló feladat, és kondiban tart. Ennyit mindenképpen.

ekultura.hu Említetted, hogy szeretnél művészfilmben és kosztümös filmben is szerepelni, és mindkettőben szerepeltél már. Milyen élményeid vannak ezekről?

Kovács Patrícia Jók. Igazából, amire nagyon vágynék, az - mivel picit tudok lovagolni - az egy ilyen nagy, kosztümös, lovaglós film, és ezt elfelejthetem. Szerintem itt nem fognak készülni ilyen filmek a közeljövőben meg a távolabbi jövőben sem.

De ez nagyon nagy kaland. Nagyon szeretem a történelmet, és mindenért, ami ezzel kapcsolatban földolgozásra kerül, hálás vagyok.

Itt vannak például most, ezek az ötvenhatos filmek. Elég siralmas volt szerintem, amit abból kihoztak, de úgy egyébként nagyon érdekel az ilyen típusú munka.


ekultura.hu Ugye a Raszputyin volt az első film, amiben szerepeltél. Milyen élmény volt egy nemzetközi stábbal kosztümös filmet forgatni?

Kovács Patrícia Hát az nagyon érdekes volt. Habogtam angolul, emlékeztem még az oroszra, mert abból jó voltam általános iskolában. Úgyhogy ezt valahogy összeraktam, plusz volt egy kísérőm, mert van egy ilyen szabály, hogy kell lennie valakinek, aki tizennyolc év alatt istápolja az embert.

A nagy szerencsém, hogy az operatőr Ragályi Elemér volt, az ő operatőr csapata pedig magyar, tehát hallottam némi magyar szót. A film amerikai-orosz-magyar koprodukcióban készült, és ugye négy cárlány volt, és ebből kettőt magyar játszott. Szóval volt egy másik magyar kislány is, aki fiatalabb volt nálam egy-két évvel.

Így elvoltam, de az egész országba végérvényesen beleszerettem, pedig hála a jó égnek, sok helyre eljutottam a világban. Főleg azért, mert a mamám stewardessként dolgozott, és akkoriban volt egy ilyen szabály, hogy a tizennyolc év alatti gyerekek minimális pénzért tudtak repülni. Úgyhogy nagyon sokat repültem, és eljutottam egy csomó helyre. Mindenféle olcsó szállásokon laktunk. De Szentpétervár a topon van. Akkora élmény volt, hogy sosem felejtem el, és szeretnék még oda visszamenni.

Az nagyon furcsa volt, hogy végig azokon a helyszíneken forgattunk, ahol ezek a lányok éltek. És egészen furcsa volt beülni azokba a székekbe, amiket a múzeumokból hoztak ki, mert úgy egyébként nem szokás, és arra gondolni, hogy úr isten, ezeken a székeken ültek, és ebből az étkészletből ettek. És pontosan ugyanazokat a ruhákat csinálták meg nekünk, amiket a megmaradt fotókon meg a festményeken látni.

Úgyhogy nagyon nagy kaland volt.

ekultura.hu És kialakult valamilyen személyes kapcsolatod a filmben szereplő, eléggé nagy nevű színészekkel?

Kovács Patrícia Igen. Őrzök ajándékokat is. Megígértem mindegyiküknek, hogy tökéletesen megtanulok angolul. Eddig nem sikerült, de még nem mondtam le róla.

Rögtön befogadtak minket. Hálás dolog gyereknek, kamasznak lenni egy stábban. Mindenkinek van hozzád egy jó szava, vigyáznak rád. Nagyon jó élményeim vannak.


ekultura.hu S mit tudnál mesélni az első Sas Tamással készült közös filmről?

Kovács Patrícia Az egy nagyon furcsa dolog. Azt a szerepet nem én játszottam volna. És akire eredetileg a szerepet osztották, annak megvolt már a ruhája meg mindene. És ki volt tűzve a forgatás. És Tamás azt gondolta, hogy mégsem vele akarja megcsinálni, és elkezdett hihetetlenül gyorsan keresni valaki mást, mert ott volt lekötve egy stáb meg egy helyszín.

Felhívta Máté Gábort, hogy ő kit ajánlana, mert ugye nem ismeri a fiatalokat a főiskoláról. Gábor engem ajánlott, és leültünk egy kávéra, aztán másnapra megtanultam egy monológot, és akkor azt mondta, hogy tiéd a szerep. Volt körülbelül négy napom erre felkészülni.

Akkor én még ugye főiskolás voltam, harmadéves, és egyáltalán nem tudtam, hogy mi történik velem. Arra emlékszem, hogy úgy forgattunk, hogy akkor épp választások voltak, és az első napra úgy mentünk, hogy mindenki elment szavazni, aztán két hétig forgattunk, és az utolsó forgatási napra szintén úgy érkeztünk, hogy mindenki elment szavazni.

Erre emlékszem és egyébként kevés dologra.

Ha most kapnék egy ilyen szerepet, akkor nagyon megijednék és nagyon vacillálnék, hogy elvállaljam-e. Azóta volt több felkérésem, hogy színházban monodrámát csináljak, és azt mondtam, hogy még nem. De akkor az esélytelenek nyugalmával egyszerűen azt gondoltam, hogy én nem kezdhetek el azon izgulni, hogy ebből mi lesz, mert izguljon a Ragály Elemér meg a Sas Tamás.

Mert hogy egyszer csak mondták, hogy jöjjek, és én jöttem. Bocsánat. Tényleg semmit nem csináltam, mint hogy mondtam a szöveget, és akkor éppen olyan állapotban voltam, és ez így valahogy sikerült. Aztán amikor megnéztem a moziban, nagyon megijedtem, mert kilencvenöt percen keresztül engem néznek egyedül.

Ez az a film, ami a mai napig kísér. Ezzel a filmmel eljutottam Kairóba is, egy nagyon fontos fesztiválra meg Los Angelesbe is, mert ott bemutatták a mozikban.

Nagyon sok élményem van, de a mai napig vannak nők, akiktől kapok levelet, hogy nekik mennyire fontos volt ez a film.

ekultura.hu Lelkileg nem viselt meg?

Kovács Patrícia Nem. Most megviselne. Akkor mint egy álom, olyan volt az egész.

ekultura.hu Ezek után, hogy itthon mindent kipróbáltál, nem akarsz továbblépni esetleg Amerika felé?

Kovács Patrícia Nem. Amikor kint voltam Los Angelesben ezzel a filmmel, sorban állt két ügynök, hogy menjek ki, és majd az angol-tanfolyam, és majd a castingok. Lehet, hogy ezért meg fognak büntetni az égiek, de nem maradtam. Nagyon rosszul éreztem magam. Ízig-vérig európai, de ezen belül budapesti lány vagyok. Nem tudom az életem ott elképzelni.

Ha valaki látná itt valamelyik filmemet, és azt mondaná, hogy gyere, játszd el ezt a szerepet, akkor mennék, mert ez egy jó kaland. De nem tudom itt hagyni ezt az országot. Ezt a kultúrát. Ezt az európai kultúrát.

Európai filmeket nézek, hogyha nézek. Imádom a német filmeket például. Meg az angol filmeket. Azt hiszem, hogy nekem nem való ez az egész Amerika. De ha ugyanilyen lehetőség jönne, mondjuk Berlinben, azt hiszem, abba belevágnék.

Bár filmek ide vagy oda, nekem a színház az igazi szerelem. Úgyhogy nehéz lenne azt szüneteltetni, de sokkal inkább belevágnék egy ilyenbe, mint hogy mindent elölről kezdjek Los Angelesben.

ekultura.hu Szóval a Radnóti Színházzal meg vagy elégedve? Mondjuk úgy, egymásra találtatok?

Kovács Patrícia Igen. Úgy találtunk egymásra, hogy szabadúszó vagyok, voltam, és maradok is, de tavaly is ott kaptam egy nagyon nagy szerepet és az idén is. Hogy jövőre mi lesz, majd még meglátjuk. Azt gondolom, hogy kalkulálnak ott velem és én is velük.


ekultura.hu A héten a POSZT-on is szerepeltetek. Milyen volt a fogadtatás?

Kovács Patrícia Szerintem nagyon nagy hibát követett el a szervezés. A Radnóti színpada nagyon pici. Kisebb, mint egy átlagszínház kamaraterme. És oda lett kitalálva ez a díszlet. Mi pedig úgy játszottunk ebben a darabban, hogy minden pici szempillarezdülés is számít.

Ehhez képest berakták a nagyszínpadra.

Míg a Radnótiban állok a színpad szélén, és ott van mellettem a néző, itt volt egy olyan előszínpad, hogy négy méterre ült tőlem az első sor. Így szerintem mi sem találtuk a helyünket, és a nézők sem értették, hogy most ez mi.

Lényegében csak az hatott, amit elmondtunk szóban, de az hogy mi mit csináltunk ott, az elveszett.

És hát nem is kaptunk igazán fontos díjat. A díszlet kapott egy díjat. Úgyhogy szerintem ezt kár volt nem a saját helyén, a saját terében, nagyságaiban csinálni.

ekultura.hu És szerinted jelent az valamit, hogy egy filmes, Mundruczó Kornél vitte el az első díjat?

Kovács Patrícia Nem. Nem gondolom, hogy azért kapta, mert Cannes-ban díjat kapott.

Ő nagyon bátor, nagyon formabontó, nyers, és igazából nem tudok többet nyilatkozni erről, mert nem láttam ezt az előadását. De sok előadását láttam már, és egyik mellett sem lehet elmenni.

ekultura.hu Mi lesz a következő film vagy darab, amiben szerepelsz?

Kovács Patrícia A következő filmet most kezdem el forgatni. Volt Sas Tamásnak a Presszó című filmje, valamikor régen. Ennek most megcsinálja a második részét.

Plusz a Magyar televíziónak nagyon bejött a Tűzvonalban sorozat, és rájöttek, hogy ők is tudnak sorozatot készíteni, nem csak a kereskedelmi televíziók. Ugye a Presszó nem egyszereplős film, hanem egy kameraállás és egy díszlet, és ott jönnek-mennek az emberek. Ebből most azt találták ki, hogy ott, abban a díszletben le is forog egy sorozat.

És ez olyan sorozat lesz, ami nem a megszokott értelemben sorozat, hanem Törőcsik Mari és Margitai Ági és Csomós Mari és tényleg nagyon, nagyon jó színészek bejönnek, megisznak egy kávét, aztán kimennek, és a következő részben már nincsenek.

Az volt az M1 kérése, hogy mindenképp top színészek legyenek benne, plusz a sorozat könyvei úgy készülnek, hogy a mai kortárs írók fontos karakterei vannak beleírva a filmbe. Tehát az egyik részben egy Parti Nagy Lajos-hős bejön, és azon a nyelven, ami a Parti Nagynak a nyelve, rendel egy kávét, megissza, aztán kimegy.

Tehát érdekes kaland.

ekultura.hu A reklám hogyan illik bele ebbe a képbe?

Kovács Patrícia Még főiskolásként kijelentettem, és ezt egy riportban is elmondtam, hogy sosem fogok reklámozni. Aztán úgy hozta az élet, hogy négy évig voltam színésznő Egerben, de aztán el akartam jönni. Azt gondoltam, hogy én nem fogok kopogtatni senkihez, hanem majd jön valami. És nem jött.

De közben jött ez a szerep, ez a reklám. Kénytelen voltam beleugrani, mert effektíve nem tudtam volna kifizetni a számláimat. Aztán jött a következő év, hogy megint aláírom-e, vagy sem. Aztán belegondoltam, hogy azóta színházban csak azt vállalom el, amit igazán szeretek. És nem azért kell dolgoznom, mint sok pályatársamnak, hogy ebből megéljek. Mert hát ők is munkából élnek, ugyanúgy mint a mosógépszerelők.

Ez hihetetlen szabadságot ad a válogatáshoz. Ami nem arról szól, hogy én válogatok, és ez beképzeltség, hanem hogy egészen egyszerűen nem kell kompromisszumokat kötnöm. Úgyhogy nem bántam meg.

És abban a formámban, ahogy itt ülök, az embereknek ez nem ugrik be. BKV-val utazom. Simán elvegyülök a tömegben, és nincs olyan problémám, hogy nézd, itt van a Raiffeisen-es anyuka. Nyilván a postás, akihez már másodszor megyek, meg a zöldséges tudják, de valamiért pozitív visszajelzéseket kapok ezzel a családdal kapcsolatban.

Nevetnek az emberek ezen, vagy szeretik.

Nem tudom, hogy meddig lehet még csinálni. Nagyon nagy sikere van. Állandóan hívogatnak, hogy mást is reklámozzak, de mást én meg már nem akarok.

Ez most egy ilyen világ.

Képek: Kovács Janka