Főkép„Tyborg 50 évesen született Pozsonyban, 2004 januárjában” – szól a fülszöveg első mondata, és már ez a pár szó is elég ahhoz, hogy sejtsük, mi több, tudjuk, mi vár ránk odabenn, 196 oldalon keresztül.
Persze, ezt már a cím is konkrétan kimondja: Halálkomolytalan történetek.

Meg a borítón látható rajz, ami kísértetiesen emlékeztet a Monty Python híres vérnyulára. Persze aztán olvasás közben elég gyakran feltehetjük magunknak a kérdést: valóban annyira halálkomolytalanok lennének ezek a történetek? (És valóban a vérnyúl emeli felénk halált hozó mancsocskáját?)

Minden a „Diszkóing” című novellával kezdődött. Nem csak a kötet, de Tyborg első novellájáról van szó, mely eredetileg szlovák nyelven íródott, és nem várt sikereket hozott szerzőjének.
Nem sokkal később elkészült a magyar verzió, mely szintén sikerrel szerepelt különböző szlovákiai magyar pályázatokon.

A műre pedig egy szép napon felfigyelt Haraszti Mária (írónő és kiadóvezető) is, aki azt tanácsolta Tyborgnak, írjon még pár novellát hasonló szellemiségben, hogy a végeredmény egy szép kis kötet legyen.
A szerző pedig munkába állt, és hetente jelentkezett egy-egy újabb novellával.

Tyborg írásairól annyit feltétlenül tudni kell, hogy nem ismernek cenzúrát. A szerző nyíltan és őszintén beszél a szlovákiai magyar kisebbség, az itt élők általános problémáiról, vagy helyenként egyszerűen csak magáról – mindezt öniróniától sem mentesen, őrült humorral, néha pedig olyannyira szemérmetlenül, hogy már-már az olvasó vörösödik el helyette.

A kötetben legnagyobb mértékben a szexualitás van jelen: találhatunk közösülést nővel, férfival, majommal, lóval, de még gumikacsával is. Talán nem túlzás kimondanom, hogy ezek a részek fekszik meg legjobban a gyanútlan olvasó gyomrát – az enyémet sem kímélték.

Az egyes történetekben fellelhető problémák hol globálisak, hol pedig egészen magánjellegűek – ezek közül néhánnyal talán maga az olvasó is azonosulni tud.

Tyborg egészen egyedi hangvételt választ, amikor a multik hatalmáról mesél („A Parkkáó hadművelet”-ben a nagyvállalatok szó szerint fojtják meg a kisembert), vagy amikor a tömegkultúrát kritizálja (a „Kijárat az űrből”).
Minden komolytalansága ellenére is a legkomolyabb és talán a legjobban megírt történet a záró novella („A reklámsztrapacska”), amelyben a kisebbségi lét talán legnagyobb problémáját forgatja ki és fel.

A Halálkomolytalan történetek érdekes kötet, igazi színfoltja a kortárs szlovákiai magyar irodalomnak. Mellőzi a (mű)sznobizmust és az érthetetlen fogalmazásmódot, és ez messze magasan kiemeli az itteni írói elit mára csaknem porba hullt elefántcsonttornyából. Az emberhez szól, emberi hangon. Érdemes elolvasni.