Emilio: Miért búcsúznánk? (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 06. 13.
A soul, a funk és a rhythm and blues körülbelül annyira jellegzetes eleme a magyar könnyűzenének, mint a punkosított kommunista mozgalmi dal és a lakodalmas az amerikainak.
Akkor miért akar minálunk bárki efféle zenékkel keresni bármit is? Persze a válasz adja magát: ugyanazért, amiért blue grasst, rock and rollt, hip hopot vagy épp thrash metalt játszanak Magyarországon.
Mi több, azért a műfajnak vannak - még ha elnyomottan is - itthoni előfutárai, többek között a Generálos Charlie személyében, aki a neves jazz-gitárossal, László Attilával együtt ténylegesen közre is működik a „Szélesvásznú éjszakák” című számban. És egyáltalán nem indokolatlanul, hiszen a közös hang egyértelműen összeköti őket.
A másik fontos tényező, ami e tipikusan amerikai zene itthoni felfutásához vezethetett, az a 2000-es évek magyar jazzének fellendülése volt, mind a színvonal, mind az ismertség terén.
Emilio harmadik albumán is jól megfigyelhető a dzsesszes hangütés, a finom ornamentika, a feketékre olyannyira jellemző, kissé nazális hangképzés, no meg a Louis Armstrong óta mindenfelé elterjedt scat éneklés, amit az albumot záró „Ráz!”-ban élvezhetünk.
Kifejezetten furcsának tartom viszont, hogy egy dobos, akinek egyik példaképe a bonyolult ritmusairól híres Jack DeJohnette, dob programokkal kísérteti magát a lemezén. Sőt, a fúvósok is szintetizálva szólalnak meg, pedig kiváló rezesekből sincs különösebb hiány idehaza.
Igaz, az a hang kárpótol mindenért, hiszen aki szereti a Stevie Wonder által kijelölt irányvonalat, az nem csalódhat egyik számban sem.
A „Rossz kislány” rögtönzésszerű gitárszólója (Nagy Ádám érdeme) pedig kifejezetten remekül passzol az egészbe, teljesen feldobja a Pásztor Anna rapjével amúgy is színesített nótát.
És ha már kétszer is szóba került a dolog, az albumon vendégként közreműködik még Kunovics Katinka és Mario G. És a számok egyike is régi, jó ismerős: Demjén Ferenc „Hogyan tudnék élni nélküled” című dala.
Egyszóval, minden hazai rhythm and blues és jazz-pop rajongónak jó zenehallgatást!
Közreműködők:
Jelinek Emil - ének, scratch, ütőhangszerek
Nagy Laci - gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál, dob programok, scratch, ütőhangszerek
Nagy Lajos - billentyűs hangszerek
Havasi Lajos Chico - vokál
Nagy Ádám - gitár
Balogh Ernő -hegedű
Veres Mónika - vokál
Kunovics Katinka - ének
Mario G. - rap
Horváth Charlie - ének
László Attila - gitár
Pásztor Anna - rap
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Miért búcsúznánk?
2. Van mese
3. A sors küldött téged (feat. Kunovics Katinka)
4. Kalandra vágytam (feat. Mario G.)
5. Szélesvásznú éjszakák (feat. Charlie)
6. Hogyan mondjam el?
7. Rossz kislány (feat. Pásztor Anna)
8. Hogyan tudnék élni nélküled?
9. Kék és rózsaszín (feat. -714-)
10. Bejön!
11. Ráz!
Diszkográfia:
Nagyon nagy világ (2003)
Valamit el kell mondjak (2005)
Miért búcsúznánk? (2008)
Akkor miért akar minálunk bárki efféle zenékkel keresni bármit is? Persze a válasz adja magát: ugyanazért, amiért blue grasst, rock and rollt, hip hopot vagy épp thrash metalt játszanak Magyarországon.
Mi több, azért a műfajnak vannak - még ha elnyomottan is - itthoni előfutárai, többek között a Generálos Charlie személyében, aki a neves jazz-gitárossal, László Attilával együtt ténylegesen közre is működik a „Szélesvásznú éjszakák” című számban. És egyáltalán nem indokolatlanul, hiszen a közös hang egyértelműen összeköti őket.
A másik fontos tényező, ami e tipikusan amerikai zene itthoni felfutásához vezethetett, az a 2000-es évek magyar jazzének fellendülése volt, mind a színvonal, mind az ismertség terén.
Emilio harmadik albumán is jól megfigyelhető a dzsesszes hangütés, a finom ornamentika, a feketékre olyannyira jellemző, kissé nazális hangképzés, no meg a Louis Armstrong óta mindenfelé elterjedt scat éneklés, amit az albumot záró „Ráz!”-ban élvezhetünk.
Kifejezetten furcsának tartom viszont, hogy egy dobos, akinek egyik példaképe a bonyolult ritmusairól híres Jack DeJohnette, dob programokkal kísérteti magát a lemezén. Sőt, a fúvósok is szintetizálva szólalnak meg, pedig kiváló rezesekből sincs különösebb hiány idehaza.
Igaz, az a hang kárpótol mindenért, hiszen aki szereti a Stevie Wonder által kijelölt irányvonalat, az nem csalódhat egyik számban sem.
A „Rossz kislány” rögtönzésszerű gitárszólója (Nagy Ádám érdeme) pedig kifejezetten remekül passzol az egészbe, teljesen feldobja a Pásztor Anna rapjével amúgy is színesített nótát.
És ha már kétszer is szóba került a dolog, az albumon vendégként közreműködik még Kunovics Katinka és Mario G. És a számok egyike is régi, jó ismerős: Demjén Ferenc „Hogyan tudnék élni nélküled” című dala.
Egyszóval, minden hazai rhythm and blues és jazz-pop rajongónak jó zenehallgatást!
Közreműködők:
Jelinek Emil - ének, scratch, ütőhangszerek
Nagy Laci - gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál, dob programok, scratch, ütőhangszerek
Nagy Lajos - billentyűs hangszerek
Havasi Lajos Chico - vokál
Nagy Ádám - gitár
Balogh Ernő -hegedű
Veres Mónika - vokál
Kunovics Katinka - ének
Mario G. - rap
Horváth Charlie - ének
László Attila - gitár
Pásztor Anna - rap
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Miért búcsúznánk?
2. Van mese
3. A sors küldött téged (feat. Kunovics Katinka)
4. Kalandra vágytam (feat. Mario G.)
5. Szélesvásznú éjszakák (feat. Charlie)
6. Hogyan mondjam el?
7. Rossz kislány (feat. Pásztor Anna)
8. Hogyan tudnék élni nélküled?
9. Kék és rózsaszín (feat. -714-)
10. Bejön!
11. Ráz!
Diszkográfia:
Nagyon nagy világ (2003)
Valamit el kell mondjak (2005)
Miért búcsúznánk? (2008)