Főkép

Egy regény, két különböző kiadás: az 1995-ös még a régi M.A.G.U.S. design, korrekt borítóképpel; az újabb, 2007-es már az új vonalat követi, szintén minőségi kötésben és a nemzetközileg is elismert Boros-Szikszai páros borítófestményével.

A szerzőt, Nyulászi Zsoltot (szakzsargonban „Nyúl”) van szerencsém pár szerepjáték tábornak köszönhetően személyesen is ismerni. Kifinomult ízlését tükrözi a regény szabatos megfogalmazása, a harci művészetekhez való hozzáértése pedig szépen érvényesül a regény harci jeleneteinek értő bemutatásakor. A regény sajnos egyetlen megjelent M* regénye, és egyelőre nincs is remény másikra.

A történet végig egy sivatagi oázisban játszódik, de a kopár, homokos és kietlen vidéket sikerül élettel megtölteni, a cselekmény végig pörgős és a helyszíneket is maga elé tudja képzelni az olvasó.

Már az első oldalakon ízelítőt kapunk Ynev egyik legképzettebb fejvadászának mesterfogásaiból, és a sivatagi élet „szépségeiből”. A cselekmény több párhuzamos szálon fut: a kráni fejvadász beilleszkedése az emír udvarába, illetve a pyarr ügynökök, a hevesvérű gorviki Vierre és a hűvös pyarroni mentalista Ascyra nyomozása, akik álcájukat elbukva kénytelenek improvizálni egy ellenséges országban.

Lassan kibontakoznak a háttérben folyó, az első fejezetekben még csak sejtetett, a világ sorsát is meghatározó események. Az események, melyek kicsúsznak az önmagát mesteri sakkjátékosnak képzelő Emír kezei közül, és a kényes egyensúly felborul. Feltűnnek az Ősi faj, az amundok képviselői. Komoly intrikák, és a gonosz aquirok által irányított események végzetes döntésbe kényszerítik a hűség mágikus pecsétjével hadakozó fejvadászt.

Jól jellemzi a hűséget és az elkötelezettséget, hogy a fejvadász nem is használja nevét, csupán csak rangja van. Ő egyszerűen a Messor. A regény központi szereplője egy végletekig logikus elme, aki egy nem várt érzelmi háló közepén találja magát, amiben nem lehet helyes döntést hozni.

A feszült helyzet a pyarr ügynökök nyomozásának következtében a fajok közötti háború első lépéseként vonul be Ynev történelmébe.

A végjáték is tartogat meglepetéseket: legendás és rettegett fajok tűnnek fel. Évezredek óta először kötnek szövetséget az egymással szinte folyamatosan háborúban álló népek gyermekei. S ez még akkor is meglepő, ha csak „az ellenségem ellensége a barátom” elv szellemében teszik. A kezdeti szereplők közül meglehetősen kevesen érik meg a végkifejletet, jó pár értelmetlen, vagy éppen dicsőséges halálnak lehetünk szemtanúi.

A szereplők jól érzékelhetően fajonként, és országonként is elkülöníthetőek. Minden faj jellegzetességei visszatükröződnek az egyes egyedek jellemében. Betekintést kapunk, ha csak sztereotípiák szintjén is a dzsadok, amundok, aquirok világába, valamint a könyörtelen és az életben maradást bármi áron szem előtt tartó kráni kultúrába.

A szerző végig a kezében tartja a cselekményszálakat, a részletek és a szereplőket mozgató okok jól követhetőek és világosak. Nagyon szemléletesen kerül bemutatásra az emberi értelemben vett gonosz becsületkódexe, hiszen maga a gonoszság nem jár feltétlen az erkölcsök feladásával. Ennek a morális problémának a megjelenítse mindenképpen figyelemreméltó és egyáltalán nem szokványos jelenség a fantasy regényekben.

Ahogyan a bevezetőben is írtam, jelenleg nincs remény Dale Avery-től másik Ynev világán játszódó regényre, pedig a Messor-Vierre párosban bőven maradt még kakaó egy másik történetre. Emlékszem annak idején sokáig reménykedtem valamiféle folytatásban, de az élet mást dobott.

Azoknak, akik ismerik Ynev világát, kötelező olvasmány és alapmű, bár szerintem már minden rajongó túl van rajta. Magával ragadó hangulata, és lebilincselő története van, bár már többször is olvastam, eddig még mindig sikerült egy ültő helyemben 2-3 óra alatt végignyomni. Valahogy nem tudom megunni.
Tele van apróságokkal, amik élővé varázsolják a szereplőket és az oázist. És az igazat megvallva, nekem a gonoszok karakterek is szimpatikusak, persze azért a jófiúknak szurkolok általában.

Azok számára, akik csak egyszeri kalandokat keresnek a könyvekben, szintén nyugodtan ajánlom, hiszen a történet önmagában is tökéletesen élvezhető, a helyszín és a cselekmény a fantasy-t szeretők számára egyedi élményt nyújt. És ha ezen a helyre kis ablakon, amit a szerző Ynevre nyit nekünk, az ember fia vagy lánya egyszer bepillant, akkor azt a bizonyos ablakot nehezen tudja becsukni.