FőképSokakat hirdettek már - s nem is indokolatlanul - a Deep Purple hangjaként. A legtöbb rajongó fejében azonban a klasszikus felállás, tehát a „Child In Time”, a „Smoke On The Water” és a „Highway Star” korszakának frontembere, Ian Gillan érdemli ki e titulust. Ez így is van rendjén, és nem csak azért, mert Gillan jelenleg is, egyben a leghosszabb ideje a banda énekese.

Arról viszont hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy Gillan, a Whitesnake színeiben még ma is aktív David Coverdale-hez hasonlóan, saját együttesével és szólóban is jelentős és sikeres karriert tudhat maga mögött. Pedig az Ian Gillan Band, majd később egyszerűen Gillan néven futó formációk önnön jogukon úgyszintén jelentőset alkottak.

Épp ezért hathat felüdülésnek, ha egy olyan koncerten (koncertlemezen) hallhatjuk Ian Gillan összetéveszthetetlen hangját, amelyik nem a „Highway Star” vagy a „Pictures Of Home” tempós témáival indít, hanem a kemény rajongói mag szerint minden idők legjobb Gillan-albuma, a Mr. Universe nyitó számának, a „Second Sight”-nak jellegzetes szintetizátor futamaival, hogy aztán belecsaphassanak a muzsikába.

De nem ám valami sodró ritmusú nótába, hanem a sok tekintetben akár rendhagyónak is mondható Future Shock-ról ismert „No Laughing In Heaven”-be. S hallhatunk még (a teljesség igénye nélkül) „Bluesy Blue Sea”-t a Magicről, és „Man Of War”-t, amit jómagam kizárólag az élő Double Trouble-ról ismerek, de egyértelműen kedvenc Gillan-számaim közé tartozik, valamint az ugyanezen az albumon feldolgozott Lieber és Stoller klasszikust, a „Trouble”-t.

Azért a Purple-dalok sem maradhatnak el, és bár a „Smoke On The Water” kihagyhatatlannak tűnik, Gillan csapata olyan, ritkán hallott számokat is előad, mint a „When A Blind Man Cries”-t, valamint a Perfect Strangers korszakának néhány gyöngyszemét, többek között a koncerten szintén csak elvétve hallható „Wasted Sunsets”-et és a „Not Responsible”-t.

Ha már szóba jöttek a zenészek, meg kell említenem, hogy az adott célhoz keresve sem lehetne jobbat találni náluk. Mind eredetiségben és szólózásban, mind a korábban megírt számokkal szemben mutatott zenei alázatukban kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk.

Ahogy pedig az In Rock-ról kiválasztott, ismét csak ritkaságszámba menő „Into The Fire” megszólal, abból félreérthetetlenül megérthetjük, miért tartják a hard rock és a heavy metal határán elhelyezhető zenekarnak a hetvenes évek elejének Deep Purple-jét.

Egykori Gillan Fan Club-tagként számomra kivételes csemege ez a lemez. De meggyőződésem, hogy azok is könnyen megkedvelhetik, akik ez idáig nem ismerték Ian Gillan önálló zenekarainak pályafutását és lemezeit, vagy egyszerűen csak valami jó kis dögös rock and rollra vágynak.

Az együttes tagjai:
Ian Gillan - ének, szájharmonika
Rodney Appleby - basszusgitár, vokál
Randy Cooke - dob
Michael Lee Jackson - gitár
Dean Howard - gitár
Joe Mennonna - billentyűk, szaxofon, vokál

Közreműködik:
Michael Bradford - gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Second Sight
2. No Laughing In Heaven
3. Into The Fire
4. Hang Me Out Dry
5. Have Love Will Travel
6. Wasted Sunsets
7. Not Responsible
8. No Worries
9. Rivers Of Chocolate (a/k/a G Jam)
10. Unchain Your Brain

CD 2
1. Bluesy Blue Sea
2. Moonshine
3. Texas State Of Mind
4. Sugar Plum
5. When A Blind Man Cries
6. Men Of War
7. Drum solo
8. Smoke On The Water
9. Trouble
10. Knocking At Your Back Door

Diszkográfia:
Naked Thunder (1990)
Toolbox (1991)
Cherkazoo And Other Stories (1992)
Dreamcatcher (1997)
Gillan’s Inn (2006)
Live In Anaheim (2008)
One Eye To Morocco (2009)