Guido Knopp: Hitler menedzserei
Írta: Mezei Attila | 2008. 05. 03.
Albert Speer, Wernher von Braun, Alferd Joseph Ferdinand Jodl, Alfried Krupp von Bohlen und Halbach, Ferdinand Porsche, Horace Greeley Hjalmar Schacht. Gyanítom mindenkinek minimum egy-két név ismerősen cseng. Ha más nem is, de a Krupp és a Porsche biztosan.
A fent nevezettek kiválóak és zseniálisak voltak a maguk területén. Volt köztük, aki a társadalom legaljáról küzdötte fel magát a legfelsőbb körökbe, és volt, aki eleve beleszületett a „jóba”.
Egy dolog azonban összekapcsolja őket: mindannyian Hitler és a nácik ügyének szekértolójává szegődtek, mégpedig önszántukból.
Az egyik ok kézenfekvő: ahogyan sok millió németet (és nem németet) volt képes Hitler szinte hipnotizálni, úgy ezek az emberek sem maradtak/maradhattak közömbösek a hatalomra törő egykori káplár mondanivalójának hallatán.
Vagy ha át is láttak a mondanivalón, akkor inkább azt az embert látták a diktátorban, aki képes számukra megteremteni azokat a feltételeket, amelyekben nyugodtan és gond nélkül dolgozhattak, élhettek.
Guido Knopp mind a hat férfi esetében egységes szerkezetre építi fel az életrajzokat. Először kiragad egy rendkívül jellemző epizódot az adott illető életéből, majd a születéstől a halálig, lineárisan vezet végig minket az életúton.
Mindegyiküknél kitér a tanulmányokra, a családi háttérre, végigkövethetjük a hat férfi első szárnycsapásait, tanúi lehetünk sikereiknek.
Majd elénk tárul találkozásuk a végzetükkel, amely természetesen a későbbiekben döntő hatással volt és van későbbi életükre, megítélésükre.
Az idézett vallomások és visszaemlékezések alapján képet kaphatunk arról, hogy ennek a hat férfinak tudomása volt háborús bűnökről, esetleg tevékenyen részt is vettek azok elkövetésében.
Pár esetben mind a mai napig nem jelenthető ki ez egyértelműen (nem is valószínű, hogy valaha száz százalékig fény derül a dologra), viszont a körülmények ismerete után igen nehezen képzelhető el ennek ellenkezője.
A háború végeztével egyedül Jodl kapott halálos ítéletet, miután több háborús főbűnben is bűnösnek mondták ki. Speer, Krupp, Porsche és Schacht rövidebb-hosszabb börtönbüntetést kapott a háború előtti és alatti tevékenységéért.
Von Braun – rakétakutató, a V1-es és V2-es rakéták tervezője – további élete elég érdekesen alakult.
Az amerikaiak – családjával és több kollegájával együtt –, annak fejében, hogy majd nekik dolgozik, büntetlenséget biztosítottak számára és „kicsempészték” Németországból. 1969-ben pedig az ő általa tervezett Saturn-V rakéta szállította a Holdra az Apollo-11 legénységét.
A fent nevezettek kiválóak és zseniálisak voltak a maguk területén. Volt köztük, aki a társadalom legaljáról küzdötte fel magát a legfelsőbb körökbe, és volt, aki eleve beleszületett a „jóba”.
Egy dolog azonban összekapcsolja őket: mindannyian Hitler és a nácik ügyének szekértolójává szegődtek, mégpedig önszántukból.
Az egyik ok kézenfekvő: ahogyan sok millió németet (és nem németet) volt képes Hitler szinte hipnotizálni, úgy ezek az emberek sem maradtak/maradhattak közömbösek a hatalomra törő egykori káplár mondanivalójának hallatán.
Vagy ha át is láttak a mondanivalón, akkor inkább azt az embert látták a diktátorban, aki képes számukra megteremteni azokat a feltételeket, amelyekben nyugodtan és gond nélkül dolgozhattak, élhettek.
Guido Knopp mind a hat férfi esetében egységes szerkezetre építi fel az életrajzokat. Először kiragad egy rendkívül jellemző epizódot az adott illető életéből, majd a születéstől a halálig, lineárisan vezet végig minket az életúton.
Mindegyiküknél kitér a tanulmányokra, a családi háttérre, végigkövethetjük a hat férfi első szárnycsapásait, tanúi lehetünk sikereiknek.
Majd elénk tárul találkozásuk a végzetükkel, amely természetesen a későbbiekben döntő hatással volt és van későbbi életükre, megítélésükre.
Az idézett vallomások és visszaemlékezések alapján képet kaphatunk arról, hogy ennek a hat férfinak tudomása volt háborús bűnökről, esetleg tevékenyen részt is vettek azok elkövetésében.
Pár esetben mind a mai napig nem jelenthető ki ez egyértelműen (nem is valószínű, hogy valaha száz százalékig fény derül a dologra), viszont a körülmények ismerete után igen nehezen képzelhető el ennek ellenkezője.
A háború végeztével egyedül Jodl kapott halálos ítéletet, miután több háborús főbűnben is bűnösnek mondták ki. Speer, Krupp, Porsche és Schacht rövidebb-hosszabb börtönbüntetést kapott a háború előtti és alatti tevékenységéért.
Von Braun – rakétakutató, a V1-es és V2-es rakéták tervezője – további élete elég érdekesen alakult.
Az amerikaiak – családjával és több kollegájával együtt –, annak fejében, hogy majd nekik dolgozik, büntetlenséget biztosítottak számára és „kicsempészték” Németországból. 1969-ben pedig az ő általa tervezett Saturn-V rakéta szállította a Holdra az Apollo-11 legénységét.