FőképA Korcsmáros név fogalom, de itt nem Korcsmáros Pálról, megannyi klasszikus magyar képregény rajzolójáról van szó, hanem fiáról, Péterről (ami unokáját, Gábort illeti, ő a Képes Kiadó feje).
Korcsmáros Péter neve is ismerős lehet sokaknak, hiszen ő a Budapesti Operabál fő szervezője, aki még 1996-ban indította újra ezt a látványos és bizonyára fontos közéleti eseményt.
Ez a képregény az ő regénye alapján készült, bár őszintén szólva nem találtam nyomát a neten az eredeti könyvnek.

A sztori épp egy Operabálon kezdődik. Itt látja meg először Vallóy Tarr Lőrinc, az 58 éves milliomos a gyönyörű és szexi Stern ikreket, a fekete Gertrúdot és a szőke Lilit. Lőrinc ahhoz van szokva, hogy pénzének és hatalmának köszönhetően mindent megkap, amit megkíván, márpedig neki mindkét lány kell.

A történet további fontos szereplője Lesznek Anna, egy ügyésznő, aki épp Vallóy Tarr apósának, Dr. Révai Endrének az ősmagyar hiedelemvilágról szóló előadásán találkozik össze volt tanárával, a manapság bulvársajtós Káli Szilárddal.

E két sztorivonal akkor gabalyodik össze, amikor a lányok eltűnnek egy szintén ősmagyar témájú film forgatásáról (vagy az után), és az apjuk Kálit kéri meg, hogy segítsen őket előkeríteni. És... ennyi.
A 48 szép színes oldalba ennél több nem fért bele. Megismerjük a szereplőket, a helyzetet, plusz jól összekavarodnak a szálak, de azzal vége is.

OK, van benne némi erotika, gyilkosság, ismeretterjesztés (megkockáztatom, külön képregénykötetet érdemelne az ősmagyarságról szóló vonal), és persze nyilvánvaló, hogy a sok pénzhez sok mocsokság is tapad, de ez minden.
Tudom, hogy ez még csak a sorozat 1. része, de a folytatást 2007 őszére ígérték, és még mindig sehol...

Érzésem szerint lehetett volna olcsóbb, kevésbé jó minőségű (ám több) papírra is nyomtatni ezt a kiadványt.
Nem tudom, a „100% magyar képregény!” felirat elhibázott marketing-e, mindenesetre a nyilvánvaló jobboldali színezet mellett sem lehet azt mondani, hogy csak a balosok rosszak ebben a sztoriban.
Az Ikervadászat inkább közvetít olyan üzenetet, hogy a hatalomhoz, pártállástól függetlenül, túl sok negatív dolog társul.

Akárhogy is, ez a kötet felcsigázza az olvasót, nekem legalábbis úgy tűnik, hogy izgalmas, fordulatos és figyelemre méltó valami lehet belőle, szóval ide azzal a 2. résszel!.