FőképA svéd In Flames új lemezére bizony nem keveset kellett várni, ezúttal azonban kifizetődött a türelem.
Az eredetileg tipikusan göteborgi dallamos death metalban utazó banda talán a nagyobb népszerűség kedvéért az utóbbi időben inkább a metalcore irányába fordult, elhagyva azokat az értékeket és elemeket, amiket személy szerint én és rajongóik egy része annyira szeretett.

Legutóbbi lemezeik ezért nem is hatottak meg annyira, hiszen néhány tényleg jól sikerült dalon kívül nem tartalmaztak semmi olyat, ami miatt szerettem volna hallgatni őket. Úgy tűnt, mintha csak ismételgetnék magukat, kezdtek kicsit ellaposodni, unalmassá válni.

Idén megjelent korongjukkal azonban egészen megbarátkoztam. Nem csak azért, mert jóval közelebb kerültek gyökereikhez, hanem mert úgy érzem, most találták meg a saját hangjukat, és azt az egyensúlyt, ami egyszerre teszi zenéjüket súlyos, modern hangzású metallá és közben meg tudnak felelni a tradicionálisabb vonalat kedvelők igényeinek is.

Nem azt mondom, hogy ez a legjobb lemezük, de az A Sense of Purpose az utóbbi korongokhoz képest jóval több emlékezetes dallamot, fogós témát, változatos hangszerelést és kedves meglepetést tartogat mindenki számára.
A színes és igényes borító egy profi hangzású és ugyanilyen módon megkomponált hangzóanyagot rejt.

A zene továbbra is ultrasúlyos és kellemesen dallamos skandináv death metal, ezúttal kevesebb metalcore elemmel. A dalok nagy része sodró lendületű, rengeteg gitáros díszítéssel és a jól felépített ikerszólókkal, ahogy azt ettől a remek gitáros duótól megszokhattuk.

A feszes és kemény ritmusszekció mellett pedig Anders Fridén énekes is hozza tipikusan svéd károgós énekét, de emellett igyekszik minél több dallamot is belevinni minden számba, ami a könnyen megjegyezhető refrénekkel és dúdolható témákkal együtt nagyban hozzájárul az egész emészthetőségéhez.

Az anyag elég homogén egységet alkot, a dalok ennek ellenére mégis megkülönböztethetőek, mert mind tartalmaz valami finomságot, ezért nem is könnyű közülük kiemelni a legjobbakat.

Nekem leginkább az „I’m the Highway”, a „Condemned”, a „Drenched in Fear” és az „Eraser” tetszik brutalitásuk és különösen fülbemászó, olykor pedig monumentális refrénjeik miatt, de nyilván mindenki más favoritot választ róla, mert ezúttal tényleg tele van potenciális slágerekkel.
A legkülönösebb tétel az összes közül a „The Chosen Pessimist”, ami valami teljesen új: sokkal inkább alternatív rockos, kicsit elborultabb lírai darab. Kellemes harmóniája ellenére nekem annyira nem tetszik, viszont nem bánom, hogy ezt is felvették.

Bár fura és idegen kicsit ilyet hallani tőlük és megtöri a lemez lendületét, de talán pont jókor következik ahhoz, hogy egy kis pihenést nyújtson a nagy pörgés közepette, hogy aztán újult erővel folytathassák a zúzást.

Örülök, hogy In Flames-ék végre megint egy általam is értékelhető anyaggal tértek vissza. Az A Sense of Purpose kellemes hallgatnivaló, súlyos és dallamos egyszerre, ahogy az tőlük elvárható.
Olyan pörgős és pozitívan nyomulós ereje van, ami felér egy nagyobb energialökettel. Ja, mivel ezek igazi koncertre való számok egytől egyig, talán itt az ideje, hogy megint ellátogassanak felénk, hogy élőben is letesztelhessük őket!

A zenekar tagjai:
Anders Fridén - ének
Jesper Strömblad - gitár
Björn Gelotte - gitár
Peter Iwers - basszusgitár
Daniel Svensson - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Mirror`s Truth
2. Disconnected
3. Sleepless Again
4. Alias
5. I`m the Highway
6. Delight and Angers
7. Move Through Me
8. The Chosen Pessimist
9. Sober and Irrelevant
10. Condemned
11. Drenched in Fear
12. March to the Shore
13. Eraser (Japán bónusz track)
14. Tilt (Japán bónusz track)
15. Abnegation (Japán bónusz track)

Diszkográfia:
Lunar Strain (1994)
The Jester Race (1996)
Whoracle (1997)
Colony (1999)
Clayman (2000)
Reroute to Remain (2002)
Soundtrack to Your Escape (2004)
Come Clarity (2006)
A Sense of Purpose (2008)

Kapcsolódó írás:In Flames koncert – Petőfi Csarnok, 2006. április 16.
Interjú Daniel Svenssonnal, az In Flames dobosával – 2006. április