Főkép

Antonio Vivaldi hajdanán erősen megosztotta korának műértő közönségét, mi több, zeneszerzői tevékenysége gyakran vált nem túl hízelgő kritikák célpontjává. Sokak szerint rosszul használta fel eredendően jó képességeit.
Érdekes, hogy amennyi kritika érte komponistaként, legalább annyi méltatást kapott hegedűjátékosként. Íme egy jó lehetőség arra, hogy a saját véleményünk is kialakuljon a témában.

Vivaldi igen gazdag életművet hagyott maga után. Harmincnyolc operát írt és korának szinte valamennyi fúvós és vonós hangszerére komponált versenyművet. A források szerint kereken négyszázötvenet.

Az olasz komolyzenei formációt, az Il Giardino Armonicót 1985-ben alapította - méghozzá kultúramentő célzattal - az akkor húszéves Giovanni Antonini (furulya), Luca Pianca (lant) és Paolo Beschi (hegedű). A tervük az volt, hogy rég elfeledett olasz barokk zeneműveket hoznak vissza a köztudatba. Arra, hogy az elképzelés milyen sikeresen valósult meg, kellő bizonyíték a világ számos pontjáról érkező koncertmeghívások száma, illetve az elmúlt húsz évben kiadott több tucat album.

Az 1992-ben a Teldec Classic sorozatában megjelent Vivaldi albumok újbóli kiadásával a Warner Music megörvendezteti napjaink zeneszerető közönségét. E lemezek a Teldec „Das Alte Werk” sorozatának megfelelően impozáns - az SACD-kre jellemző - csomagolást kaptak, ezáltal a külcsín teljes összhangba került a belbeccsel.

Az Il Giardino Armonico tagjai olyan átéléssel szólaltatják meg a nagy mester kamarazenekarra írt concertóit, mintha valamennyien több testben manifesztálódott Vivaldi inkarnációk lennének. Azzal az aprócska többlettel, hogy a versenyműveket átértelmezik, méghozzá a „ha ma élne, ő is így gondolkodna zeneileg” elv szellemében.

Ahogyan az extravagáns orgonaművész, Varnus Xaver a saját legfőbb mesterének tekintett Bach műveit szedi ízekre és épít fel belőlük valami újat, úgy formálja át a Vivaldi-műveket a Giovanni Antonini által vezetett társulat. Produkciójuk megváltoztatja bennünk a nagy zeneszerzőről kialakult szentimentális és harmonikus Vivaldi-képet.

Amíg a szavak elsősorban konkrét jelentéssel bíró szimbólumok, addig a zene a szavaknál sokkal mélyebb érzelmi rétegeket érint, így arra ösztönöz bennünket, hallgatókat, hogy ne csak érintőlegesen reagáljunk rá, hanem teljes lényünkkel. Az Il Giardino Armonico-féle Vivaldi interpretáció tökéletesen közvetíti felénk a nagy komponista szándékát, gondolatait, lelkének mélységét, odaadását.

Vivaldi muzsikája több szempontból is nagy jelentősséggel bír. Egyrészt könnyen befogadható és mindenki által élvezhető. Másrészt számtalan olyan hallgatóhoz hozza közelebb a komolyzenét, akik egyébként „idegenkednek” a műfajtól. Csupa nagybetűs ZENE ez, szenvedélyes, ünnepélyes, gyengéd, telve az emberi szív minden érzésével.

Előadók:
Il Giardino Armonico:
Paolo Grazzi - oboa
Enrico Onofri - szóló hegedű
Alberto Grazzi - fagott
Marco Bianchi - hegedű
Maria Cristina Vasi - hegedű
Duilio Galfetti - hegedű
Paolo Rizzi - nagybőgő
Paolo Beschi - gordonka
Luca Pianca - theorba
Lorenzo Ghielmi - orgona és csembaló

Giovanni Antonini - zenekarvezető

A lemezeken hallható kompozíciók listája:
Vol. I
1-3. Concerto Op. 10. No. 1 in F major RV 98 („La Tempesta”)
4-8. Concerto Op. 10. No. 2 in G minor RV 104 („La Notte”)
9-11. Concerto Op. 10. No. 3 in D major RV 90
12-14. Concerto Op. 10. No. 4 in G major RV 435
15-17. Concerto Op. 10. No. 5 in F major RV 442 („Tutti gli instrumenti sordini”)
18-20. Concerto Op. 10. No. 6 in G major RV 101

Vol. II
1-3. Concerto in C major RV 87
4. Sonata No. 12 in D minor, op 1 RV 63 („La Folia”)
5-7. Concerto in G major RV 103
8-10. Concerto in C major RV 88
11-13. Concerto in F major RV 100
14-18. Concerto in D major RV 95 („La Pastorella)