FőképA néhány éve alapított, amerikai Hard Case Crime kiadó régi, már nehezen beszerezhető ponyvák (csonkítatlan) megjelentetésével, illetve egészen friss, kifejezetten a széria számára írt regények kiadásával szerzett magának nevet a krimi-barátok körében.
A névsor hosszú és változatos, szerepelnek benne már elhunyt nagymesterek (mint például Gardner, Woolrich, Goodis vagy McBain), és kortárs veteránok (mint Block, Collins vagy Westlake) egyaránt.
A hazánkban még fiatalabbnak számító krimiklub.hu Richard Aleas Az elveszett kislány című könyvét vette át a sorozatból. Charles Ardai (a fent említett HCC társ-alapítójának) álnéven írt, debütáló munkája egyben a kiadó első olyan kötete, amely nem újrakiadás.

A hazájában méltató szavakkal és különböző jelölésekkel elismert fiatal szerzőt a nagy múltú hard-boiled irányzat egyik friss, ígéretes tehetségeként tisztelik, bemutatkozó regénye ennek ismeretében aligha meglepő módon új magánnyomozóval gazdagítja a tábort.
A John Blake névre keresztelt figura esetében érezhető némi önéletrajzi ihletés: az ifjú detektív tíz éve hagyta ott a bölcsészkart, így még messze nem olyan nyúzott, kérges szívű és tapasztalt, mint híres elődei.
John egy kisebb (voltaképp kétszemélyes) ügynökségnél, a veterán Leo Hauser tanítványaként próbál érvényesülni a szakmában, egyelőre átütő siker nélkül.

Egy nap ismerős fotóra bukkan az újságban: a helyi sztriptíztáncosnő haláláról tudósító cikkhez tartozó tablóképen régi, középiskolás szerelmére, Mirandára ismer rá, aki elválásukkor még az orvosi egyetemre készült, de a hír alapján élete láthatóan egészen más irányt vett.
Megbízást ugyan nem kap, saját szakállára mégis nyomozni kezd az ügyben; persze sejtheti, hogy akinek ilyen állapotban, egy ennyire lerobbant klub tetején találták meg a testét, azzal kapcsolatban nem éppen felhőtlen történetre fog bukkanni.

Richard Aleas könyve tehát hozza az ilyen regényektől elvárható, komorabb színvilágot: a különböző alja-helyeken (leginkább ócska sztriptíz-bárokban) játszódó sztori során a narrátor-főhős sok alvilági figurával lép kapcsolatba, természetesen le is ütik néhányszor, miközben egyre közelebb kerül az igazsághoz, amit legfeljebb egy Marlowe tudna viszonylag rezignáltan fogadni, de egy Aleas főhőséhez hasonló zöldfülű, szinte ártatlan figura aligha.

A mai közegbe helyezett, egyébként a krimi-hagyományoknak megfelelően működő sztoriból pont az ő karaktere lóg ki valamelyest: hiába egy-egy reszelősebb mondat, John Blake még messze áll az igazi hard-boiled regények barázdált arcú, keménytökű detektívjétől, korunk fiatal nyomozójának még sokat kell tanulnia arról, hogy oda a fiatalság, ártatlanság, ha ebben a szakmában érvényesülni akar – a papagáj-kalitka is csak mementóként maradhat meg, hogy emlékeztesse egy gondtalanabb múltra.

Az elveszett kislány olvasmányos, lendületes könyv, amit csak a döcögő fordítás fog valamelyest vissza; remélhetőleg a következő, idén megjelenő második John Blake-regényben már nem csak a főhős figurája lesz érettebb.