Nemere István: Elveszettek

Feltételezem mindannyian jártunk már úgy, egy filmet vagy sorozatot nézve, hogy azt gondoltuk „de sokkal jobb lenne úgy….”. Így volt ezzel gondolom Nemere István is a Lost című, bizonyára méltán népszerű sorozatot nézve.
Csakhogy ő nem azért Magyarország legtermékenyebb és sokszínűbb írója, hogy egy ilyen eset mellett szó nélkül elmenjen! Klaviatúrát ragadott és elkészítette saját „sokkal jobb lenne úgy…” verzióját, Elveszettek címen.
Megvallom, számomra picit fura, hogy a borítóval és a címmel meg sem próbálta leplezni a párhuzamokat, de hát, ha valami népszerű, akkor azt nem kell megváltoztatni…

Töredelmesen bevallom, hogy az én életemből kimaradt a Lost című sorozat, bár ezzel biztos sok rajongó néz rám, „minek él az ilyen” nézéssel. A könyvet elolvasva úgy hiszem, jobb, hogy nem láttam, így nem kerestem párhuzamokat, és tisztán koncentrálhattam az írói munkára.

Ettől függetlenül vízcsapból is folyó előzetesek és bemutatók alapján azt hiszem, a sorozat kedvelőinek érdemes elolvasni egy alternatív befejezésű verziót, ami cselekményét és vonalvezetését tekintve egy TV sorozat tulajdonságait mutatja, amelyek a következők:
? A szereplők alapvető jellemzése, amiből mindjárt kiderül, hogy kik a mellékszereplők, mert róluk nincsen nagytotál…
? Bonyodalom, amely során a mellékszereplők mennek a levesbe, de nem kár értük, úgysem ismertük őket. A főszál elkezd gombolyodni! Romantikus szál, ami később tovább bonyolódik.
? A főhősök további megismerése a bonyodalomkezelésen keresztül, nagy és unalmas monológok segítségével, amikkel viszont 1-2 részt ki lehet tölteni. A szerelmi szál kezdete!
? A főhősök beilleszkedése az új helyzetbe, sok kis álbonyodalom, a nézők figyelmének fenntartása érdekében. Közben egy-két elejtett információ a főszál életben tartásához.
? Az új helyzet pontos bemutatása, nagy tablókon és személyes műellentéteken keresztül. A nézők összezavarása dezinformálás segítségével, amiket az egyébként zseniális karakterek adnak, akik „csak” ekkor hibáznak picit.
? Utolsó két rész, a NAGY bonyodalom kibontakozik, a zsenik megoldást találnak rá, de persze a végén nem derül ki minden tökéletesen, hogy a folytatást lehessen miből indítani.

A fenti, kicsit talán cinikus elemzés ellenére a könyv nem rossz, és a fanatikus sorozatnézőknek mindenképpen ajánlom, mert ugye mi bajuk lehet, maximum kapnak egy érdekes verziót, ami lehet, hogy jobban fog tetszeni nekik, mint az eredeti.

A könyv mondanivalója az „utolsó részre” maradt, nincsen túlcifrázva, kicsit keveselltem is, de hát ha ennyi, akkor ennyi. A lényeg az „üvegházhatás és természetesen a világbéke”!

Annyit azért hozzátennék: ha én elvesznék valahol, lehet, hogy nem másokat szekálnék, vagy ösztönlényként ennék, innék, aludnék, üzekednék, hanem kitalálnák magam számára valami egyéb elfoglaltságot, amiben ha már van időm, akkor tökéletesíthetem magamat, legyen ez fogpiszkálógyártás, vagy netán a szemöldök meditáción keresztüli megnövesztése - mindegy, a lényeg a tökéletesedés!
Ez volt az én „sokkal jobb lenne úgy…” bekezdésem, de nem kell megijedni, nem írok belőle saját verziót!

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Nemere István: A Neutron-akció
Nemere István: A Titán-terv
Nemere István: Időhajó
Nemere István: Kígyók a kútban
Nemere István: Művészkrimik
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Páncélosok
Nemere István: Elveszettek

Életrajz:Nemere István életrajz