FőképA jazzen belül nem túl elterjedt dolog, hogy a hölgyek fúvós hangszert válasszanak. Úgy látszik, hogy ők a zongorát és az énekhangot, mint hangszert érzik leginkább magukhoz közelállónak.
Hollandia viszont nem csak a tulipánokról és a különleges sajtokról híres, hanem arról is, hogy olyan híres női fúvósokat adott a világnak, mint a szaxofonos Candy Dulfer vagy a trombitás Saskia Laroo.

Ez utóbbi már előző négy lemezével is bizonyította, hogy őt bizony nem lehet csak úgy beskatulyázni, hiszen minden lemeze más-más művészi koncepció megvalósulása.
Az 1994-es It’s like a jazzt a keményebb funkys hangzás uralja; az ’98-as Bodymusic erőteljesen groove ihletettségű; a ‘99-es „Jazzkia” vissza a gyökerekhez, tisztelgés a jazz halhatatlanjai előtt; a Sunset Eyes 2000 pedig egy különleges bepop és blues album.

A néhány héttel ezelőtt piacra került új albumra meglehetősen sokat, egészen pontosan nyolc évet kellett várni. Ez meglehetősen szokatlan dolog egy olyan előadótól, aki általában egy-két évente ad ki új korongot.
De, megengedheti magának ezt a luxust, hiszen önmagát menedzseli, és saját kiadóján keresztül terjeszt. Az elmúlt éveket pedig főként az élő fellépéseknek szentelte.

Az új albummal szokás szerint új irányba indult, hiszen a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő - művészeti érték kérdésében a zenei szakmát és a közönséget is megosztó - hip-hop által keltett „világszelet” igyekszik saját vitorlájába fogni.

Laroo zenéjét az elektronikus hangzások, és az akusztikus hangszerek hangjának keveredése jellemzi, de persze nem csak a különböző hangzásvilágok, hanem a zenei stílusok (jazz, funky, hip-hop) is elegyednek egymással.

Talán nem véletlen, hogy ennyit kellett várni az új album megjelenésére. A „Really Jazzy” igazán nagyszabású produkció: elkészítéshez három rap-énekes és tizennégy muzsikus vonult stúdióba, a gazdag hangzás érdekében pedig olyan hangszerek is szerepet kapnak, mint például a digeridoo.

Az elektronikus zene melletti elkötelezettségnek olvasható jele is van, ugyanis a szerzemények mellett rendre feltüntetésre kerül a „gyorsaságra” utaló bpm (percenkénti leütés) érték.

A hallgató kb. az album közepe táján jut először levegőhöz, mert a zenészek ott „kapcsolnak vissza” először 210-es tempóról normál utazó sebességre. Egyébként az egész albumra jellemző a „felpörgetem és hagyom kifutni” szemlélet.
Ettől lesz igazán változatos ez a zenei anyag. A repertoárban relatíve visszafogottabb - értsd 100 bmp alatti - szerzemények (pl. a „Kumpa” és a „Jealousy”) éppúgy helyet kaptak, mint a csúcsra járatottak ( pl. a „Muchin’„ 170 bpm-mel).

Aki szereti a sodró lendületű, „testes” zenét annak mindenképpen meg kell hallgatnia ezt a mostani lemezt (is). A Really Jazzy tagadhatatlanul a modern kor zenéje, de nem csak a stílus híveinek, hanem azoknak is, akik vágynak valami újra.

Közreműködők:
Saskia Laroo – trombita
Warren Byrd – billentyűsök
Frank Lacey - trombita és ének
Gene Jackson - dobok
Ronald Wright – dobok
Stewlocks, Firestorm és Phantom - rap

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Jazzn’Jamz
2. Courtesy to Coltrane
3. Really Jazzy
4. Up The Mountain
5. Same Song
6. Munchin’
7. Kumpa
8. Big Blues
9. Night Garden
10. Funky Roads
11. Jealousy
12. Go for it

Diszkográfia:
It’s Like Jazz (1994)
Bodymusic (1998)
Jazzkia (1999)
Sunset Eyes (2000)
Really Jazzy (2008)