FőképHa az oximoron nevű nyelvi alakzatot akarnám szemléltetni, a „szovjet jazz” szókapcsolatnál szemléletesebb példát keresve sem találnék. Pedig a nyilvánvaló, nevetséges ellentétet csak mi, akik a hidegháború szemüvegén át szemléljük a dolgokat, látjuk bele e két, egymás mellé helyezett szóba.

A húszas, de még a harmincas években is az avantgárd többé-kevésbé ugyanazt jelentette a két nagyhatalom művészeinek, a szocialista realizmus erőltetett dominanciája pedig elsősorban az írok szárnyainak megnyirbálását jelentette.
A jazz, az igényes tánczene azonban műfajként viszonylagosan elfogadottnak számított.

Nem csoda, hogy Sosztakovicsot megihlette a klasszikus darabokénál nagyobb szabadságot adó, játékosabb megszólalás, s maga is három hosszabb kompozícióval gyarapította a Gershwin által oly magas színvonalon művelt műfajelegyítést, amit manapság valószínűleg divatosan crossoverként emlegetnénk.

Az 1933-ban született első, c-moll zongoraverseny az abszolút (művészi) felszabadultság atmoszféráját árasztja magából.
Jellegét tekintve sokban emlékeztet a már említett Gershwin zongoradarabjaira, mind tündöklő futamaiban, mind humorában, amit a concerto teljes címében feltüntetett trombita álmagasztossága még jobban kiemel.

Az egy esztendővel később elkészült első jazz-szvit kevésbé utal vissza az amerikai gyökerekre, habár a tagadhatatlanul kelet-európai, sőt egyenesen monarchiabeli beütés - a bécsi keringő és a nálunk is divatos polka - akár az Amerikába emigrált százezrek életét is felidézhetné.
A korhoz kapcsolódó film kísérőzenéjének mindenképp tökéletesen megfelelne.

A második, varieté-zenekar számára összeállított szvit valójában nem azonos az 1938-banViktor Knusevitckij együttesének komponált második jazz-szvittel, melynek partitúrája elveszett a második világháború alatt.
Első tétele tipikus induló, amely Sousa hasonló darabjainak gyűjteményéből sem lógna ki, míg a második tánc (VII. tétel) Aaron Copland shaker dalfeldolgozásaival mutat némi rokonságot.

A kettő között hallható dallamok viszont ismételten bécsi, kelet-európai ihletettségűek, jóllehet a híres (Kubrick Tágra zárt szemekjében is felcsendülő) második keringő kivételével szinte mind Csajkovszkij balettzenéinek összetéveszthetetlen hatását mutatják.

Ricardo Chailly és az amszterdami Concertgebow Zenekara közismerten értő előadói a klasszikus és népszerű műfajok határához közel eső zeneműveknek; elég Csajkovszkij 1812. nyitányának a valódi ágyúk dörgése mellett szintetizátorral megszólaltatott felvételére. Így nem csoda, ha a két jazz-szvit épp az ő előadásukban vált igazán népszerűvé, melynek immár változtathatatlan változatát tarthatja kezében a Shostakovich: The Jazz Album tulajdonosa.

Előadók:
Ronald Brautigam - zongora
Peter Masseurs - trombita

Royal Concertgebow Orchestra
Riccardo Chailly - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
Jazz Suite No. 1
1. I Waltz
2. II Polka
3. III Foxtrot

Piano Concerto No. 1 in C minor, op. 35 (Concerto zongorára, trombitára és vonósokra)
4. I Allegretto
5. II Lento
6. III Moderato
7. IV Allegro con brio

Jazz Suite No. 2 (Suite for Promenade Orchestra)
8. I March
9. II Lyric Waltz
10. III Dance 1
11. IV Waltz 1
12. V Little Polka
13. VI Waltz 2
14. VII Dance 2
15. VIII Finale

16. Tahiti Trot (Tea for Two) - V. Youmans, arr. D. Shostakovich

Eddig Sosztakovics alábbi műveiről írtunk:Shostakovich: Piano Trios 1 & 2 / Seven Romances on Verses by Alexander Blok (CD)
Shostakovich: Piano Concertos 1 & 2 / Romance from The Gadfly (CD)
Shostakovich: Piano Quintet – 4 Waltzes – Piano Trio No. 2(CD)
Shostakovich: The Jazz Album (CD)