FőképA svéd Draconian nevét talán nem ismerik szélesebb körben, de az elborult és gótikus zenék kedvelőinek kötelező tananyag az együttes diszkográfiája.
A zenekar összetétele és a kategóriacímke alapján sokaknak eszébe juthat a Theatre of Tragedy neve, és nyilván ez nem is akkora tévedés, bár a Draconian zenéje sokkal inkább a My Dying Bride, a korai Anathema és a Paradise Lost mélyebb zenei világához hasonlatos.

A második, ami az ember eszébe juthat egy ilyen banda kapcsán, hogy bizonyára már meglévő klisék, szabott keretek között történő variálásából épül fel az egész, aminek következtében valószínűleg az unalomig ismételt témákat hallhatjuk.

Ezen a téren is „csalódást” okoznak hőseink, ugyanis a My Dying Bride-hoz hasonlóan ők is képesek lemezről lemezre valami újat, izgalmasat alkotni, hitelesek maradni. Ezt már a The Burning Halo című lemezen is minden kétséget kizáróan bizonyították, és a vadonatúj Turning Season Within is csak ezt erősíti.

A már fent említett svéd elődökhöz hasonlóan a zene itt is a mennyeien csilingelő női ének, és a mélyből feltörő hörgés ellentmondására épül, és a funeral doomra jellemző lassú, legfeljebb középtempós metalos döngöléssel egészül ki, de helyenként pszichedelikus melódiák is megjelennek, ha épp arra van szükség.

A hangulatot tovább fokozza a folyamatos billentyűs aláfestés, és ezzel kész is az elbűvölően melankolikus atmoszféra.
A legnagyobbakhoz hasonlóan itt is tetten érhető némi ünnepélyesség, emelkedettség, monumentalitás, a fájdalom és az érzelmek teljes skálája valóságosként jelenik meg.

A dalok egytől egyig nagyon erősek és jól átgondoltak, nem is lehet találni egyetlen gyengébbet sem.
Mind közül az „Earthbound” tetszik leginkább, ami egyszerre súlyos és csodálatosan szomorú dallamokkal, olykor pedig fenyegető elborulásával nyűgöz le.
Szintén nagy kedvenc a lassan hömpölygő „Bloodflower” gyönyörű refrénje miatt, de ugyanígy minden dal értékelhető és szerethető valamiért.

Az együttes tagjai jól hallhatóan értenek hangszereikhez: a zenei alap önmagában is nagyon izgalmas, változatosságának köszönhetően szinte progresszív jellegű.
A gitárosok mesterei a végtelenül szomorú dallamoknak és a kőkemény riffelésnek egyaránt, a ritmusszekció pedig feszes alapot biztosít.
Anders Jacobsson hörgése nagyon szuggesztív és erőteljes, amit olykor suttogással, vagy szavalással tesz változatosabbá.
Lisa Johansson hangja is nagyon szép: nem annyira operás, inkább angyalinak mondanám.

Azt nem állítom, hogy stílusteremtő, vagy -megújító lemez lenne a Turning Season Within, de határozottan van benne valami plusz.
Bár valójában nem tudom megfogalmazni, mivel több ez a zene a színtéren található tucatzenekarok produktumainál, de tény, hogy sokkal több potenciál rejlik benne. Igazán értékes és őszinte muzsika ez valódi érzelmekkel.
Engem már korábban is meggyőztek erről, és most sem csalódtam bennük.

Az együttes tagjai:
Anders Jacobsson - ének
Lisa Johansson - ének
Johan Ericson - gitár
Daniel Arvidsson - gitár
Fredrik Johansson - basszusgitár
Jerry Torstensson - dob

Közreműködők:
Andreas Karlsson – billentyűk, programozás.
Paul Kuhr - narrátor

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Seasons Apart
2. When I Wake
3. Earthbound
4. Not Breathing
5. The Failure Epiphany
6. Morphine Cloud
7. Bloodflower
8. The Empty Stare
9. September Ashes

Diszkográfia:
Frozen Features (2000) EP
Where Lovers Mourn (2003)
Arcane Rain Fell (2005)
The Burning Halo (2006)
Turning Season Within (2008)
A Rose For The Apokalypse (2011)