Iver Kleive: Requiem (CD)
Írta: Czékus Mihály | 2008. 03. 28.
A rekviem, mint műfaj a halotti mise latin szövegét használja fel. Rekviemet komponálni nagy kihívásnak számított és egyben megtisztelő feladat volt már a régi időkben is. Hajdanán Mozart, Berlioz és Verdi is megalkotta saját változatát.
A norvég származású zeneszerző és orgonaművész, Iver Kleive most bemutatásra kerülő műve több lépcsőben készült el, méghozzá úgy, hogy olykor évekig is érlelődött a következő tétel.
A Teremtő mindig gondoskodott róla, hogy a megszülető kompozíciók kellően elmélyültek legyenek, ezért személyes és világtragédiákat „küldött” az alkotóra.
Az album harmadik tétele, a „Dies Irae” 1997-ben született, nem sokkal az után, hogy Kleive tragikus körülmények között elveszítette a fiát. Egyébként ez a tétel önálló műként is bemutatásra került 1999-ben a Nidaros katedrálisban, a Trondheim diákkórus előadásában.
A komponista 2001-ben kapta a felkérést egy komplett rekviem megírására. Nem sokkal a megbízás után következett be Word Trade Center elleni terrortámadás, szeptember 11-én. A több év alatt megszületett mű tavaly öltött lemez-formát.
Az album anyaga 2007. április 30-án Szlovéniában, Ljubljanában került rögzítésre.
Kleive Requiemjét hallgatva a nagy filozófus, Arthur Schopenhauer az elmúlásról paradox módon gondolkodó emberekről szóló elmélkedése jutott eszembe: „Ha a nemlét gondolata volna, ami a halált oly szörnyűnek tünteti fel, úgy hasonló borzadással kellene arra az időre gondolnunk, amidőn még nem voltunk. Mert megdönthetetlenül bizonyos, hogy a halál utáni nemlét miben sem különbözhetik a születés előttitől, s így nem is fájlandóbb. Egy egész végtelenség folyt le, amidőn még nem voltunk; de ez legkevésbé sem szomorít. Ellenben, hogy a tünékeny lét pillanatnyi intermezzóját egy második végtelenség kövesse, amelyben már nem leszünk, súlyosnak, sőt elviselhetetlennek tartjuk.”
Iver Kleive alkotása hatalmas és áldozatos munka eredménye. A zene és a műfaj iránti alázat, végtelen tisztelet és szeretet testesül meg az általa megálmodott összhangzatokban. Olyan fajsúlyos mű ez, amelynek meghallgatására lelkileg is fel kell készülni.
Közreműködők:
Iver Kleive - orgona
Marianne E. Andersen - mezzoszoprán
Trond Halstein Moe - bariton
Az Oslo-i Bach Kórus
Ragmar Rasmussen - karmester
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Introitus
2. Exaudi
3. Dies Irae
4. Tuba Mirum
5. Rex Tremendae
6. Recordare
7. Confutatis
8. Lacrimosa
9. Sanctus
10. Benedictus
11. Agnus Dei
12. Lux Aeterna
Diszkográfia:
Inferno (1988)
Bleu Choral (1991)
Alle Menchen müssen sterben (1993)
Kyrie (1994)
Nave (1996)
The Christmas Gospel (1998)
The Blessed Day (2000)
Adoration Of The Shepherds (2004)
Christmas Meditation (2007)
Requiem (2007)
A norvég származású zeneszerző és orgonaművész, Iver Kleive most bemutatásra kerülő műve több lépcsőben készült el, méghozzá úgy, hogy olykor évekig is érlelődött a következő tétel.
A Teremtő mindig gondoskodott róla, hogy a megszülető kompozíciók kellően elmélyültek legyenek, ezért személyes és világtragédiákat „küldött” az alkotóra.
Az album harmadik tétele, a „Dies Irae” 1997-ben született, nem sokkal az után, hogy Kleive tragikus körülmények között elveszítette a fiát. Egyébként ez a tétel önálló műként is bemutatásra került 1999-ben a Nidaros katedrálisban, a Trondheim diákkórus előadásában.
A komponista 2001-ben kapta a felkérést egy komplett rekviem megírására. Nem sokkal a megbízás után következett be Word Trade Center elleni terrortámadás, szeptember 11-én. A több év alatt megszületett mű tavaly öltött lemez-formát.
Az album anyaga 2007. április 30-án Szlovéniában, Ljubljanában került rögzítésre.
Kleive Requiemjét hallgatva a nagy filozófus, Arthur Schopenhauer az elmúlásról paradox módon gondolkodó emberekről szóló elmélkedése jutott eszembe: „Ha a nemlét gondolata volna, ami a halált oly szörnyűnek tünteti fel, úgy hasonló borzadással kellene arra az időre gondolnunk, amidőn még nem voltunk. Mert megdönthetetlenül bizonyos, hogy a halál utáni nemlét miben sem különbözhetik a születés előttitől, s így nem is fájlandóbb. Egy egész végtelenség folyt le, amidőn még nem voltunk; de ez legkevésbé sem szomorít. Ellenben, hogy a tünékeny lét pillanatnyi intermezzóját egy második végtelenség kövesse, amelyben már nem leszünk, súlyosnak, sőt elviselhetetlennek tartjuk.”
Iver Kleive alkotása hatalmas és áldozatos munka eredménye. A zene és a műfaj iránti alázat, végtelen tisztelet és szeretet testesül meg az általa megálmodott összhangzatokban. Olyan fajsúlyos mű ez, amelynek meghallgatására lelkileg is fel kell készülni.
Közreműködők:
Iver Kleive - orgona
Marianne E. Andersen - mezzoszoprán
Trond Halstein Moe - bariton
Az Oslo-i Bach Kórus
Ragmar Rasmussen - karmester
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Introitus
2. Exaudi
3. Dies Irae
4. Tuba Mirum
5. Rex Tremendae
6. Recordare
7. Confutatis
8. Lacrimosa
9. Sanctus
10. Benedictus
11. Agnus Dei
12. Lux Aeterna
Diszkográfia:
Inferno (1988)
Bleu Choral (1991)
Alle Menchen müssen sterben (1993)
Kyrie (1994)
Nave (1996)
The Christmas Gospel (1998)
The Blessed Day (2000)
Adoration Of The Shepherds (2004)
Christmas Meditation (2007)
Requiem (2007)