FőképVan élet a grunge után! Ez persze egyáltalán nem meglepő, különben meg úgy gondolom, vagyunk páran, akik már a Nirvana zajos sikere előtt is láttak izgalmas dolgokat metal felirattal ellátva.

A műfaj fejlődésének köszönhetően az utóbbi egy-két évben mintha az összegzés és újragondolás állapotában lennénk.
A régi nagy nevek hozzák a tőlük megszokott/elvárt albumokat, a most ismert újoncoktól pedig olyan igazán nagy dobásra nem számítok a következő egy évben (persze jó lenne, ha tévednék).

Az 1998-ban alapított amerikai (Seattle városában történt mindez, ezért a grunge utalás) Himsa negyedik stúdiólemezén mintegy szintézisét adja napjaink divatos irányzatainak. Van itt metalcore, dallamos death hörgés nélkül, thrash, hagyományos heavy metal, talán még egy kevés nu-metal is.

A produkció számomra leggyengébb eleme John Pettibone hangja. Úgy gondolom a hangszeres zene sokkal jobbat érdemel annál, mint amire a metalcore-t idéző dühös üvöltésével az énekes képes, szó szerint visszahúzza az egészet. Kivéve persze, ha az ember imádja a metalcore-t.

De egy izmosabb torok, nagyobb hangterjedelem, esetleg némi hörgéssel megtámogatva nagyot dobna az összhatáson.
Erre látok némi esélyt, hiszen az 1998-as megalakulás óta számtalan tagcsere történt a bandában, és a személyi változások mindig követték azt a változást, ami az eltelt évek alatt végbement a zenéjükben.

Mondjuk az is igaz, hogy első hallgatásra nem győzött meg az anyag, négy-öt nekifutásra volt szükség, mire azt mondtam: egészen jó zene ez – csak az ének eltakarta a kiválóságát.

Az album egyszerre gyors és agresszív, miközben úgy érzem, jó eséllyel pályázik mind az old school, mind pedig a new school kedvelők szimpátiájára.
A siker titka a két gitáros személyében keresendő, nekik köszönhetően fogós riffek és dallamos gitárjáték uralja a háromnegyed órányi muzsikát. Csak dicsérni tudom dalszerzői tehetségüket. A ritmusszekció pedig hozza biztos alapokat.
Ízlésem szerint Joe Frothingham dobosnak van még mit tanulnia, de látom benne a lehetőséget a fejlődésre.

A tizenegy szerzemény közül vitán felül a harmadik sikerült a legjobban (nem véletlenül készült klip is róla). A „Big Timber” remekül ötvözi a speed és a thrash elemeit, miközben tekintélyes húzással bír.
A többi sem rossz, csak hirtelenjében nem tudok mást kiemelni a tömegből, még akkor sem, ha elismerem, változatosra sikeredett az album, a számok nem folynak egybe – s ezzel azt hiszem, akaratom ellenére értékelem is a Summon in Thundert.

Az együttes tagjai:
John Pettibone - ének
Sammi Curr - gitár
Kirby Charles Johnson - gitár
Derek Harn - basszusgitár
Joe Frothingham - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Reinventing the Noose
2. Haunter
3. Big Timber
4. Giving in to the Taking
5. Skinwalkers
6. Curseworship
7. Hooks as Hands
8. Ruin Them
9. Den of Infamy
10. Unleash Carnage
11. Summon in Thunder

Diszkográfia:
Ground Breaking Ceremony (1999)
Courting Tragedy and Disaster (2003)
Hail Horror (2006)
Summon in Thunder (2007)