Főkép

Ismét kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis ez a könyv az előzetesen vártnál sokkal jobbnak bizonyult. Ez persze ismét azt bizonyítja, hogy az előítéletek ugyan az esetek nagyobbik részében megkímélnek a felesleges időpocsékolástól, ám időnként éppen ezért kimarad egy-egy érdekesebb olvasmány.

Erről csak az egyik ismerősöm véleménye jut az eszembe, aki szerint vannak könyvek, melyeket elkerülhetetlenül kézbe vesz az ember, meggyőződése vagy más irányú elképzelése ellenére, még akkor is, ha korábban sosem szeretett műfajról vagy szerzőről legyen szó.

A smaragd-sziget aranya is efféle esemény következtében került hozzám, hiszen amikor elindultam hazulról, még nem sejtettem, hogy „arannyal” megrakodva térek haza. Azért bevallom, kerülgettük egymást pár hónapig, de aztán kézbe vettem – és utána nem nagyon akaródzott letennem.

Főszereplőnk jóképű és okos, ráadásul még gazdag is. Ritka párosítás ez, még akkor is, ha társadalmunk bátorítja a tehetséges pályakezdőket a vagyonosodás útján. Az amerikai-ír Dermot Michael Coyne azonban nem csak fiatal, hanem mindezek tetejébe még szerencsés is, hiszen egy tőzsdei ballépése eredményeként hárommillió dollárral lett gazdagabb. Mi kell még a korai nyugdíjazáshoz?

Rengeteg szabadidejét azóta utazással mulatja, most éppen családjának gyökereit keresi az óhazában, ahonnan nagyszülei fiatalon elköltöztek, hogy sose térjenek vissza. Dermot, mint kedvenc unoka elindul hát a nagyvilágba, keresni múltat és jövőt. Írországban aztán annyi mindent talál, hogy mindkét marka tele lesz vele. Kivételesen nem a szebbik nem miatt történik minden, bár hősünk számára vitathatatlanul az a véletlen találkozás lesz a legfontosabb, amikor találkozik Nualával.

Miközben tétova lépéseket tesznek egymás felé, illetve mellett, könyékig turkálnak a Coyne család múltjában. Ahol nem csak dicsőség és szenvedély rejtezik, hanem valami sötét ügylet is, még abból az időből, amikor az írek utoljára megpróbálták lerázni magukról az angol uralmat.

A könyv egyszerre humoros, izgalmas, szenvedélyes meg érzéki, no meg némi spekulatív történelemkezeléssel megteremti a napjainkig ható feszültséget, megemlékezve a húszas évek hőseiről, akik mertek és tudtak szabadságot adni az íreknek, és személyes érdekeik ellenére is hazájukat szolgálták.

A könyv megítélését azért bonyolítja az idealizált, társadalmi rétegeken átívelő szerelem, amely korántsem jellemző a hétköznapi életre (tapasztalatom szerint legalábbis), no meg az a lappangó érzékiség, ami tudatosan borzolja az olvasó kedélyét. Aki érzéketlen két fiatal (vagy már nem is annyira fiatal) bimbózó érzelmére, az élvezze a nyomozást, a múltban keresgélő botcsinálta detektívek kemény eltökéltségét. Szóval mindenki megtalálja a neki kedves krimi / romantikus / történelmi elemeket.

Az előrejelzések szerint egy létező sorozat nyitódarabja A smaragd-sziget aranya. Ez mindenképpen öröm, mert legalább kiderül, miként alakul a szerelmespár sorsa. No meg Andrew M. Greeley ír annyira jól, hogy érdemes legyen következő regényét is elolvasni.