H.A.R.D.: Traveler (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 03. 09.
Nem kevés előítélettel tettem a lejátszóba a régi-új H.A.R.D. zenekar frissen megjelent albumát.
Mindenekelőtt azt nem értettem, mi szükség lehet ma még klasszikus értelemben vett, ugyanakkor újonnan összeállt hard rock együttesre, amikor a régi nagyok - a Deep Purple, a Whitesnake, a Judas Priest, vagy épp a Toto - eleve kielégíthetik minden ez irányú igényünket.
Ráadásul többször is láttam már a csapatot, például a Szigeten és a Deep Purple előtt, és azt véletlenül sem mondhatom, hogy mélyebb benyomást tettek volna rám.
Ennek egyik oka, hogy bár elismerem Kalapács Józsi tehetségét és határokon is átnyúló hatását, az ő énekstílusa igencsak távol áll attól, amit valóban szívesen hallgatok.
Másrészt meggyőződésem, hogy a rock alapvetően angol nyelvű műfaj, a magyar szövegek pedig - ha épp nem is provinciálisak, hiszen sok jó dalt ismerek magyar szövegírók verseivel - nem túlzottan passzolnak az efféle, jellegzetesen angolszász zenéhez, hacsak nem a ránk jellemző irónia hatja át őket.
Ám amikor megszólaltak a „Forever hard” kezdő taktusai, és felcsendült az angol szöveg, mintha egészen más minőséget közvetített volna a csupán az énekesi poszton megújult, immár nemzetközi babérokra törő csapat.
Igen, kétség sem férhet hozzá, hogy az új felállás összehasonlíthatatlanul hitelesebb. Bátky-Valentin Zoltán nem kizárólag angolságával, hanem modernebb, kevésbé visítóan hard rockos orgánumával is meggyőzött engem.
Így, ilyen formában már maradéktalanul bele tudok merítkezni a régi zenei alapokra ráhúzott énekszólamokba, a „Stay” finom témáiba, a „Voices” Whitsnake-re emlékeztető lüktetésébe, a „Dreamworld” kemény líraiságába, a „Light The Flame” izgalmas gitártémájába és tökéletesen eltalált refrénjébe.
Ugyanakkor a többi szám sem kevésbé színvonalas, mindössze ezek ragadtak meg leggyorsabban az emlékezetemben.
A felvétel tiszta és erőteljes, a hangszeres játék a sokat tapasztalt és sok neves együttest megjárt zenészektől elvárhatóan hibátlan. Ugyanakkor igenis kell az új erő, hogy még jobban, még meggyőzőbben szóljanak az eredeti felállás két lemezéről összeválogatott dalok.
Egyszóval meglepetés nekem ez a lemez. Meglepően jó az összhatás, az átdolgozás pedig a régi dalok új dimenzióit tárja fel. Szó sincs itt felmelegített levesről, avítt, megporosodott stílusról. A H.A.R.D. albuma minden pillanatában erőt, keménységet sugároz, igazi csemege a hagyományos, kissé metálos hard rock kedvelőinek.
Az együttes tagjai:
Bátky-Valentin Zoltán - ének
Csillik Zsolt - gitár
Mirkovics Gábor - basszusgitár
Donászy Tibor - dob
Gyöngyösi Gábor - billentyű
Béres Ferenc - billentyű
Váry Zoltán - dob
Janovszki Zsolt - vokál
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Forever Hard
2. Rock Is My Name
3. Stay
4. Troublemaker
5. Traveler
6. Voices
7. Two Hearts
8. Dreamworld
9. Live For Tomorrow
10. Call Of The Wild
11. Light The Flame
12. Time To Change
Diszkográfia:
Traveler (2008)
Mindenekelőtt azt nem értettem, mi szükség lehet ma még klasszikus értelemben vett, ugyanakkor újonnan összeállt hard rock együttesre, amikor a régi nagyok - a Deep Purple, a Whitesnake, a Judas Priest, vagy épp a Toto - eleve kielégíthetik minden ez irányú igényünket.
Ráadásul többször is láttam már a csapatot, például a Szigeten és a Deep Purple előtt, és azt véletlenül sem mondhatom, hogy mélyebb benyomást tettek volna rám.
Ennek egyik oka, hogy bár elismerem Kalapács Józsi tehetségét és határokon is átnyúló hatását, az ő énekstílusa igencsak távol áll attól, amit valóban szívesen hallgatok.
Másrészt meggyőződésem, hogy a rock alapvetően angol nyelvű műfaj, a magyar szövegek pedig - ha épp nem is provinciálisak, hiszen sok jó dalt ismerek magyar szövegírók verseivel - nem túlzottan passzolnak az efféle, jellegzetesen angolszász zenéhez, hacsak nem a ránk jellemző irónia hatja át őket.
Ám amikor megszólaltak a „Forever hard” kezdő taktusai, és felcsendült az angol szöveg, mintha egészen más minőséget közvetített volna a csupán az énekesi poszton megújult, immár nemzetközi babérokra törő csapat.
Igen, kétség sem férhet hozzá, hogy az új felállás összehasonlíthatatlanul hitelesebb. Bátky-Valentin Zoltán nem kizárólag angolságával, hanem modernebb, kevésbé visítóan hard rockos orgánumával is meggyőzött engem.
Így, ilyen formában már maradéktalanul bele tudok merítkezni a régi zenei alapokra ráhúzott énekszólamokba, a „Stay” finom témáiba, a „Voices” Whitsnake-re emlékeztető lüktetésébe, a „Dreamworld” kemény líraiságába, a „Light The Flame” izgalmas gitártémájába és tökéletesen eltalált refrénjébe.
Ugyanakkor a többi szám sem kevésbé színvonalas, mindössze ezek ragadtak meg leggyorsabban az emlékezetemben.
A felvétel tiszta és erőteljes, a hangszeres játék a sokat tapasztalt és sok neves együttest megjárt zenészektől elvárhatóan hibátlan. Ugyanakkor igenis kell az új erő, hogy még jobban, még meggyőzőbben szóljanak az eredeti felállás két lemezéről összeválogatott dalok.
Egyszóval meglepetés nekem ez a lemez. Meglepően jó az összhatás, az átdolgozás pedig a régi dalok új dimenzióit tárja fel. Szó sincs itt felmelegített levesről, avítt, megporosodott stílusról. A H.A.R.D. albuma minden pillanatában erőt, keménységet sugároz, igazi csemege a hagyományos, kissé metálos hard rock kedvelőinek.
Az együttes tagjai:
Bátky-Valentin Zoltán - ének
Csillik Zsolt - gitár
Mirkovics Gábor - basszusgitár
Donászy Tibor - dob
Gyöngyösi Gábor - billentyű
Béres Ferenc - billentyű
Váry Zoltán - dob
Janovszki Zsolt - vokál
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Forever Hard
2. Rock Is My Name
3. Stay
4. Troublemaker
5. Traveler
6. Voices
7. Two Hearts
8. Dreamworld
9. Live For Tomorrow
10. Call Of The Wild
11. Light The Flame
12. Time To Change
Diszkográfia:
Traveler (2008)