Főkép

Sosem fogom megérteni, miért van az, hogy közepes tehetségű bandák világhíresek, nagykiadósak és viszonylag gazdagok lesznek, míg más, teljesítményük alapján jobb sorsra érdemes csapatok sosem képesek kitörni underground vagy klubstátuszukból.

Ide tartozik az 1980-ban (majd harminc éve!) alapított New Jersey-i thrash metal banda, az Overkill. Ez idő alatt mindent megéltek, ami csak megtörténhet ebben a szakmában: sorozatos tagcserék, állandó kiadóváltások, és a közízlés változása. S akkor még nem szóltam az énekes Bobby „Blitz” Ellsworth betegségéről, ami akár a pályafutás végét is okozhatta volna.

De az Overkill mindent túlélt, és bár az induló felállásból már csak ketten szerepelnek a taglistán, a zenéjük még mindig elsőre felismerhető, jellegzetes thrash metal (miközben a speed metal sem idegen tőlük). S talán végre megkapják azt az elismerést, amit megérdemelnek, hiszen 2006-ban a Megadeth főnök által szervezett Gigantour kisszínpadának főbandájaként léptek fel. Ez volt pályafutásuk alatt az első országos (USA) turnéjuk.

Továbbá…

Vannak együttesek, amelyek sosem változtatnak zenéjükön, és vannak, akik rendre újítanak. Ez utóbbiak között vannak, akik ezzel alaposan felborzolják a rajongók idegeit (például a Metallica), és vannak, akik ugyanabba az irányba mennek, de ennek ellenére lemezeik sosem egyformák, az eltérés mindig érezhető.

Nos ez a helyzet az Overkill utolsó lemezével is, amelyet a változatosság kedvéért ismét új kiadó égisze alatt rögzítettek. Kicsit más, mint a ReliXIV volt, viszont elsőre tudtam, hogy ezt szeretni fogom. Eddig is tetszett, amit Bobby „Blitz” Ellsworth és D. D. Verni zeneszerzői kettőse művelt, de most úgy érzem, ismét egy olyan felállás jött össze, ami összemérhető a The Years of Decay vagy The Killing Kind korszakkal – bár az is igaz, hogy akkora slágert most nem írtak, mint a legendás „Elimination” volt.

Profi zenészek játszanak a bandában, akik nem törekednek a mindenáron való bizonyításra, csupán olyan kompozíciókat adnak elő, amelyekben bizony ott rejtezik a technikai tudás és a zene iránti alázat. Kollektív muzsikát tesznek le az asztalra, ami talán első hallásra egyszerűnek tűnhet, de korántsem az. Bizony ott vannak azok az apró díszítések, variálások, amit a kezdők még nem tudnak produkálni, a progresszív zsenik meg túlzásba viszik.

Szóval az Immortalis egyszerű, technikás thrash album, ami összességében, és dalonként is élvezhető. A megjelenés óta rendszeresen hallgatom, és még most is, amikor már nem az újdonság varázsa érvényesül, élvezem minden percét. Azért van három szám, ami vélhetően tartósan szerepel majd a koncertprogramjaikon. A „Devils in the Mist” a rájuk jellemző basszusgitárfutamokra építkezik (emberként és zenészként tisztelem a basszusgitárost), és gyakorlatilag minden megtalálható benne, amiért az Overkillt szeretni lehet és érdemes: gyors tempó, erőteljes ritmusszekció, Blitz csillárszaggató hangja, fogós dallamok és remek riffek.

Aztán ott van a „Skull and Bones”, ami az eddigieket annyival múlja felül, hogy Randy Blythe duettet énekel Bobbyval, s kettejük orgánumának feleselése borzongató élményt jelent. Az albumzáró „Overkill V... The Brand” pedig a korai időket juttatja eszembe, amikor még fiatalok voltak, gyorsak, és előszeretettel használták a különböző tempókat egy számon belül.

Aztán a kedvenceim között szerepel a „Hellish Pride” és a „Hell Is” – ez utóbbinál látszik talán igazán, hogy milyen könnyedén képesek andalgásból fékevesztett száguldásra váltani, hogy aztán ismét belassuljanak.

Az együttes tagjai:
Bobby „Blitz” Ellsworth - énekes
D. D. Verni - basszusgitáros
Dave Linsk - gitáros
Derek Tailer - gitáros
Ron Lipnicki - dobos

Közreműködik:
Randy Blythe - ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Devils in the Mist
2. What It Takes
3. Skull and Bones
4. Shadow of a Doubt
5. Hellish Pride
6. Walk Through Fire
7. Head On
8. Chaly Get Your Gun
9. Hell Is
10. Overkill V... The Brand

A nyolcadik szám címe így helyes, a CD borítón szerepel hibásan.

Diszkográfia:
Feel the Fire (1985)
Taking Over (1987)
Under the Influence (1988)
The Years of Decay (1989)
Hello From the Gutter (1990) koncert
Horrorscope (1991)
I Hear Black (1993)
W.F.O. (1994)
Wrecking Your Neck (1995) koncert
The Killing Kind (1996)
From the Underground and Below (1997)
Coverkill (1999) feldolgozásalbum
Necroshine (1999)
Bloodletting (2000)
Wrecking Everything (2002) koncert
Overkill: Wrecking Everything – Live (2002) koncert dvd
Extended Versions (2002) koncert
Killbox 13 (2003)
ReliXIV (2005)
Immortalis (2007)
Live at Wacken Open Air 2007 (2008) koncert DVD
Ironbound (2010)
The Electric Age (2012)

Overkill: White Devil Armory (2014)