FőképBármennyire izgalmas, jó zenét is játsszanak, a Kispál és a Borzzal kezdettől fogva problémáim voltak.
A némelykor mélabús, ön- és társadalomkritikus szövegek, az átcsúszó verssorok igazi alternatív életérzést tükröznek, amit az angolszász alterockból ismert, kissé megbolondított hangzatok tesznek relatíve teljessé.
Nekem valami mégis mindig hiányzott a zenéjükből.

Pontosan ez a valami az, ami - számomra legalábbis - összehasonlíthatatlanul élvezetesebbé teszi a Robinzon Cirkusz első albumát. S hogy mi lenne ez a különleges adalék? A hamisítatlan metál menetek és hard rockos riffek.
Mert hát az anti-establishment életérzést és felfogást a rock-metál vonalnál hitelesebben semmi ki nem fejezheti. A rock’n’roll volt, és még ma is ez az, ami kellő keménységgel a pofánkba vágja a… talán igazságot. A berzenkedők igazságát mindenképpen.

A durva, nyers, zúzos motívumok pedig ezen a lemezen tökéletesen megférnek a helyenként reggae-be, ska-ba, másutt népiesbe, punkba, jazzbe, country popba vagy épp cirkuszi porondmuzsikába átcsapó témákkal.
Sőt! És még az sem zavar, hogy a dallamok, megoldások némelyikét, vagy valami hasonlót mintha már máshol is hallottuk volna, mondjuk az Omega, a régi Bikini, vagy valamelyik külföldi banda egyik régi albumán.

Mert a mondanivaló nagyon is mai. Nem lehetett volna évtizedekkel, de még évekkel ezelőtt sem ugyanezekkel a hangsúlyokkal megfogalmazni e gondolatokat, ugyanazokat a visszásságokat kiemelni a versekkel.

Ráadásul az ének magyar viszonylatban egészen kiemelkedő, sok helyen egyenesen elementáris. A hangszerek között pedig olyan különlegességeket találunk, mint a mandolin, a fésű vagy a doromb.
És nem is kispályások játszanak rajtuk, hanem vérprofik, akik - mint már utaltam rá - úgy sétálnak át egyik stílusból a másikba, akár az avantgárd performanszok előadói váltogatják szinte percenként a küllemüket.

Az album egyetlen hibája éppen egyik különös előnyéből, a magyarnyelvűségből fakad. Hiába hogy a zene a maga furcsa nemében közelíti a hibátlanságot, félő, hogy az ötletesnél is ötletesebb szövegek elsikkadása miatt az egész túl sokat veszít erejéből.
Ennek ellenére reményt keltő próbálkozás ez a lemez, mely underground körökben komoly érdeklődésre számíthat.

Az együttes tagjai:
Finta „FintaZé” Zoltán - ének, vokál, próza, ütőhangszerek, fésű
Spanyiel „Spanyi” Péter - gitárok, mandolin, bendzsó, ütőhangszerek, doromb, ének, vokál
Szeberényi „Szebi” Attila - basszusgitár, vokál, ének, próza
Fekete „Zsuki” László - dob, vokál, szájharmonika

Közreműködők:
Nagy Judit - vokál
Ratkai Miklós - vokál
Szíjártó Zsolt - metál szólógitár
Jojó - harsona
Rontó Guszti - billencs

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Be
2. Inges alakok
3. Disco
4. Save_as
5. Lekésett vonat
6. Ürgáb
7. Ha kérdeznéd
8. Lent
9. Lilöpig fíling
10. Üldögélek
11. Hulla Zeső
12. Szódás
13. Kéremszépen legyenszíves
14. Lassuló zuhanás
15. Zsíroshajú
16. Utolsó hajnal
17. Ki

Diszkográfia:
Lilöpig Fíling (2007)