Főkép

A koncert végén a Magna Cum Laude dobosával, Imivel szakértünk, amikor megkérdezem tőle, hogy mi volt az első unplugged élménye. Gondolkodás nélkül vágja rá: Sting. Emlékezetes és meghatározó élmény volt.

- És neked? - kérdi, mire eszembe jut a ronggyá hallgatott Nirvana cd-m ami mind a mai napig heti rendszerességgel megfordul a lejátszóban.

- Ez könnyű - mondom - a „My girl” a Nirvana-tól. Elmosolyodik és hanyagul rágyújt a következő cigarettára, amit mélyen öblít sörrel. De előre szaladtam.

Annyira szükség volt már erre, mint egy pohár vízre, vagy egy jóféle rozéra, éjféltájban. Az akusztikus zenében van valami intim, valami személyes. Olyan közelségbe kerülsz a zenével, a zenészekkel, ami ritka, majdnem hogy megismételhetetlen.

Amikor a szőnyegen megterített és készen prezentált tökéletes összhangot tálalják neked, semmi mást nem tehetsz, mint ülve táncolsz, tenyérviszketésig tapsolsz és sikítva ordítod, hogy „Se kép se hang!”

Vasárnap este van Budapesten annak is a budai oldalán az egyik legszebb és legigényesebben kialakított helyszínen, a Symbol-ban, ahová hangolásra érkezel, mert muszáj benézni a kulisszák mögé. Mező Misi és a Magna Cum Laude összhangol a vokállal, a Fool Moon két tökéletesen helyt álló tagjával, Ignáccal és Miklóssal.

Számomra már ekkor kiderül, hogy ami itt folyik, az maga az örömzenélés, nagy „Ö”-vel, annál is inkább, mert ritkán látni ennyire összeszokott csapatot, tökéletes közreműködést hiába a zongora és a szaxofon, amit a Magnától nem szoktunk meg.

És nyilvánvalóan támad a gondolat, mennyire jó lehet egy zenekar tagjának lenni, egy olyannak, ahol a fejbiccentés azt jelenti, hogy jó a hang, a levegőbe tartott ujj pedig azt, hogy még fújjad azt a szaxit barátom, mert király vagy, a többiek majd jönnek utánad, ha már ennyire elkaptad ne hagyd abba!

És tényleg… pontos a dob, Kara Misa maximális alázattal húz a fiúk alá, ahogy szokott, Szabó Tibi az örök mosollyal az arcán nyugtázza, hogy ez most megint más. De nem baj. Jó ez így… Micsoda?!

Kilenckor kezdődik a buli, előtte Pély Barna közli mindenkivel, (aki mint ötletgazda, és zeneszakértő van jelen, meg hogy gördülékenyen menjenek a dolgok) hogy se cigi, se kaja viszont inni azt lehet, mert az jó… rendelek is gyorsan egy rozét, csak, hogy ne essek ki a ritmusból, mondjuk ez amúgy se sanszos… mondom… örömzenélés folyik itt kérem!

Pontban kilencre beállnak a kamerával, leül a banda és had szóljon!

Mező Misi a tökéletes zongorajátékkal kísérve elénekli a „Magnatofon”-t amitől annyira meghatódunk, hogy szinte még tapsolni is elfelejt a bagázs, ami többnyire rajongókból áll.

Az „Átkozott nők”-nél azért már magunkhoz térünk, és amikor Ignác a szaxiba fúj, már mindegy, hogy kameráktól pásztázott a tér, muszáj ordítani és hujjogni a legnagyobb mellű lányoknak is…


Sorban jönnek a dalok, a „Nóra” a „Pillangó” és a többnyire filmekből is ismert és a zenekarnak országos ismertséget meghozó „Vidéki Sanzon” ahol már nyilván mindenki elengedi magát annak ellenére, hogy tévéfelvétel alatt tiltva van a dohányzás. Még én is elfejeltem… pedig… ha tudnád!

Az unplugged műfaj az MTV-nek (gy.k. Music Television) köszönhető, pedig ha jól utánanézünk, Elvis volt az első, bőrcuccban, és az önmagát kifigurázó szájhúzással, amiből médiatörténeti eseményt csinált. Mert tehetséges, és megteheti azt is, hogy gúnyt űz saját marketing ötleteiből, mert neki ez is jól áll. Elvis ÉL!

Ha nem lettünk volna befenyítve, a szervező és konferanszié szerepét (egyébként tökéletesen és lelkesen!) ellátó Pély Barna által, bizony az asztalon táncolnánk már ezen a ponton, pedig csak most jönnek az olyan nagyszerű dalok, mint a „Minek adtál” vagy a „Lehet, hogy eltört” vagy az abszolút sláger, a „Te légy most”.

A végén pedig már oly kevés embert érdekel, hogy tévéfelvétel folyik, sikít és ordít állva tapsol mindenki. Még egyszer a végére a visszatapsolás után belefér a „Vidéki sanzon” újfent, közönség énekeltetéssel, ritmusra jazzeléssel együtt. Unplugged-ból ötös. Magna Cum Laude.

Látható az M1-en! Tessék megnézni!

 

Fotó: Zentai Péter / www.ateam.hu