FőképA Kyuss igazi legenda, melynek tagjai a Black Sabbath-féle doomos muzsikát továbbfejlesztve feltalálták, de legalábbis hitelesen tolták a stonernek nevezett rock-metált. Valószínűleg soha nem tököltek sokat lemezeik megírásával és felvételével, ami egyből hallható is minden korongjukon: zenéjüknek van valami improvizatív és direkt jellege.

Köztudott róluk (és általában a stoner zenekarok nagy részéről), hogy nem vetik meg a kannabisz-származékok okozta örömöket, ami egyben az inspirációt is jelenti, és talán szellemi-eszmei alapot is ad.
Ugyanakkor nem kell senkinek ilyen segédeszközökhöz nyúlnia, aki élvezni szeretné ezt a zenét.

A zenekar négy hivatalos stúdiólemezzel rendelkezik, ami nem egy óriási életmű, de ahhoz éppen elegendő, hogy kultuszt teremtsen magának.
Pedig ha jobban megnézzük, nem ismeretlen összetevőkből áll össze a zenéjük, hiszen anyagaik egyediségük ellenére kellemes deja vu érzetet keltenek. Olyan, mintha egy-egy korábbi retrósnak számító lemezen már hallottuk volna ezeket a témákat, holott szó sincs róla, hogy csak lemásolták volna azokat.

A muzsika igen hangulatos, igazi rock ’n’ roll életérzést sugall. Ennek megfelelően nincs is túlbonyolítva, jellegzetességét pedig a teljesen széttorzított hangzás és a lassan őrlő, de kellemesen belazult hangulatot keltő témák jelentik.
Kiemelt jelentősége van a basszusgitárnak, ami nem csupán a ritmusalapot adja, hanem a gitárral egyenrangú eszközként mély döngölésével nagyban hozzájárul a koszos hangzás megteremtéséhez.

Figyelemre méltó továbbá Josh Homme gitárjátéka, aki azon túl, hogy rettentő eszes és agyafúrt, olykor pedig mókás dallamokat csal ki hangszeréből, olyan súlyos riffeket hoz, amik önmagukban képesek falakat ledönteni.
A többi hangszerrel együtt a zenei alap zakatoló vonatként robog koszos-füstös hangzásával, és az egészet a rockénekesnek született John Garcia flegma éneke és észvesztő hajlításai koronázzák meg.

Számomra a legutolsó lemezük mind közül a legkedvesebb, ami a sokat sejtető …and the Circus Leaves Town címet kapta.
Ekkorra teljesen kialakult és beért a Kyuss stílus és hangzás. Az előző lemezekhez hasonlóan többnyire rövid, de tömör és igazán hangulatos tételek sorakoznak rajta. Szokás szerint elég változatos is lett a korong, így itt-ott fellelhető némi bluesos, vagy reggae íz is a dalokban.

Vannak rajta zúzósabb, súlyos és lendületes, vérbeli rock n roll dalok, mint a sodró „Hurricane”, a riffelős „Thee Ol’ Boozerony”, a mókás dallamokkal teletűzdelt „El Rodeo”, a pörgős „Tangy Zizzle”, vagy a végtelen hosszúra nyújtott „Spaceship Landing”.

Másrészről találhatók itt lazább témák is, mint a dögösen döcögő „One Inch Man”, a húzós „Gloria Lewis” lassan cammogó ritmusával, a kellemesen bódító hangokkal induló „Phototropic”, az alattomosan tekergő „Jumbo Blimp Jumbo”, a reggae-metal ötvözet „Size Queen”, vagy a lebegős-pszichedelikus „Catamaran”.

A Kyuss ezen utolsó lemezével szintén kiváló stoner alapművet rakott le az asztalra. Remek dalok szerepelnek a lemezen, és annyira laza hangulatot keltenek, hogy majd szétesik az egész.
Sajnos a fiúk közös pályafutása pont itt, a csúcson ért véget, de külön-külön nagyjából hasonló stílusban tevékenykedtek tovább.

John Garcia énekes sok zenekart megjárt már azóta (Slo Burn, Unida, Hermano, stb.), Josh Homme gitáros pedig több más Kyuss taggal életre keltette a szélesebb körben is ismertté vált, kissé populárisabb hangzású Queens of the Stone Age-et, valamint egy sor egyéb projektben is zenélt.
A műfaj kedvelői és képviselői azóta is úttörőként tekintenek rájuk, műveik pedig stílust teremtettek.

Az együttes tagjai:
John Garcia - ének
Josh Homme - gitár
Scott Reeder - basszusgitár
Alfredo Hernández - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hurricane
2. One Inch Man
3. Thee Ol` Boozeroony
4. Gloria Lewis
5. Phototropic
6. El Rodeo
7. Jumbo Blimp Jumbo
8. Tangy Zizzle
9. Size Queen
10. Catamaran (Yawning Man feldolgozás)
11. Spaceship Landing

Diszkográfia:
Sons of Kyuss (1990) – Sons of Kyuss néven
Wretch (1991)
Blues for the Red Sun (1992)
Welcome to Sky Valley (1994)
...and the Circus Leaves Town (1995)