FőképAzt már Szabó Eszter első lemezéből is sejteni lehetett, hogy miután egymásra találtak Kontor Tamással, kettejük együttműködéséből rossz nem sülhet ki.
Nem is kell ékesebb bizonyíték erre, mint a második lemez, amely - mint az alcím kimondja - „válogatás régi idők dalaiból.” Ámde egészen modern, huszonegyedik századi köntösben.

Az efféle próbálkozások persze nem példa nélküliek. Elég az ugyancsak az EMI gondozásában megjelent Budapest Bár: Volume 1 című örökzöld-újraértelmezés lemezre gondolni. Szabó Eszter hangjával és Kontor Tamás átdolgozásában mégis alapvetően más dimenziókba léphetünk.

Eszter énekstílusa olyannyira az amerikai, már-már fekete rock’n’roll dívákéra emlékeztet, hogy - ha esetleg amellett döntene, hogy mostantól csak angolul énekel - akár a legünnepeltebbek közé is beverekedhetné magát.
Feltéve, hogy odaát egyáltalán visszafogadnák a stílust, hiszen mintha a jenkiknek kissé lanyhult volna az érdeklődése a jól megírt, dögös dalok iránt, de ez már más kérdés, nem igazán tartozik ide.

Ami miatt pedig Tamást dicsérni lehetett az első közös próbálkozás kapcsán, az most megítélésem szerint hatványozottan igaz.
Nem elég, hogy (egy dal, a túlságosan erőltetetten punkosra sikeredett „Szerelemhez nem kell szépség” kivételével) tökéletesen ráérez az eredeti melódiákban rejlő titkos mai erőre és mindig hibátlanul választja meg a megfelelő tempót, a hangszerek és a tökéletes arányérzékű hangszerelés mestere is.

Zenéjének komolysága pedig éppen a humorában rejlik. Az eleve remekbeszabott „Minden csak komédia” outróját igencsak merész húzás volt Bach hatodik brandenburgi versenyének zárótételéből elcsenni, a végeredmény mégsem pimasz, sokkal inkább pajkos, tréfálkozó összekacsintásként jön át.

Az „Egy kis édes félhomályban” tompa tónusú, magas regiszterű gitárja és zenei stylingja, valamint a „Pardonkérem, bocsánat” dixije a Queen legvidámabb pillanataira hajaz.
De a kettősnek még olyan eleve vészesen érzelgős dalokba is sikerül némi (igazából nem is kevés) keménységet belevinni, mondjuk egy hammondos orgonaszólammal, mint a „Köszönöm, hogy imádott” című örökzöld.

Azért kisebb mellényúlásoktól sem mentes a lemez. A „Záróráig mindig van remény” a legjobb indulat ellenére túlságosan nyálas maradt, viszont a némileg kellemetlen mellékízt rögtön feledteti a „Nem kell virág” funk’n’rollos remeklése, ami egyben az első elszállás abban a négyszámos blokkban, amely nem feldolgozásokból áll.

És ezek között található az album legügyesebben megírt dallama, leglendületesebb, legravaszabbul hangszerelt, egyszóval legeltaláltabb slágere, a „Néha senki vagyok”.

A „Minden csak komédia remix” lényegében csak ráadás, ám éppoly ügyesen megcsinált, mint az első változat.

Ha gyakorta elkeseredem is, hogy a magyar pop és rockzene mindössze halvány utánzata a nyugati modelleknek, és legjobb lenne egyszerűen feladni a próbálkozást, időről időre akad néhány igazi tehetség, aki visszaadja a hitemet.
Ilyen Szabó Eszter és Kontor Tamás is, akiknek sikerül, ami legtöbb kollégájuknak sehogy sem jön össze: beletrafálnak a dolgok közepébe és hamisítatlan rock’n’rollal örvendeztetik meg még a vájtfülűeket és a hozzám hasonló finnyáskodókat is.

Előadók:
Szabó Eszter - ének, vokál
Kontor Tamás - gitárok, basszusgitárok, vokál, billentyűs hangszerek

Farkas Zsófi - vokál
Pribojszki Mátyás - szájharmonika
Bényei Tamás - banjo
Gyenes Béla - szaxofon
Kovács Erik - zongora
Döglégy - dobok
Big Daddy Laca - basszusgitár
Lelkes Péter - ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Minden rendes úrilány
2. Pá, kisaranyom
3. Szervusz, Te vén kujon
4. Minden csak komédia (feat. Pribojszki Mátyás)
5. Komédia outro
6. Egy kis édes félhomályban
7. Szerelemhez nem kell szépség (feat. KGB)
8. Egy kicsit fájni fog
9. Köszönöm, hogy imádott (feat. Bényei Tamás –Hot Jazz Band)
10. Odavagyok magáért
11. Engem nem lehet elfelejteni
12. Záróráig mindig van remény
13. Nem kell virág
14. Meglátják az Istenek
15. Néha senki vagyok
16. Pardonkérem, bocsánat
17. Minden csak komédia remix
18. Mi muzsikus lelkek

Diszkográfia:A rock’n’roll én vagyok (2006)
Minden rendes úrilány (2007)