FőképColin Laney valami olyasmit tud, amire a huszonegyedik századi San Franciscóban senki emberfia nem képes. Érzi, hogy változás közeleg. Érzi az adattenger áramlatait és tudja, hogy a jövő nagy lehetőség a számára. Meg tudja változtatni, és ha rajta múlik, meg is fogja, mert egy új világkorszak következhet.

Azonban valaki más is tudomást szerez különleges képességéről. Egy távol-keleti bolthálózat tulajdonosának mégannyira jól jönne, ha kezében tudhatná a világot megváltoztató hatalmat; milliárdjaiból egyetlen centet sem szeretne veszíteni.
A jövő folyamatosan az erősebb hatalom akarata szerint hajol a friscói szélben, és akik szeretnének hatalomban maradni, jobban teszik, ha nem fordulnak szembe e baljóslatú, pusztulást hozó széllel.
De mindenkinek megvan a maga indítéka, hogy beszálljon a jövőért folytatott küzdelembe.

A San Francisco-i Öböl hídon futnak össze a szálak. Ide csődül William Gibson Híd-trilógiájának minden fontos alakja: itt teljesít szolgálatot a Virtuálfény Berry Rydellja a hídon is jelen levő Mázlis Sárkány-franchise egyik üzletében, ide pucolt el expasija elől Chevette Washington, az első könyv biciklisfutára, ide szállíttatja magát Rei Toei, a hologramsztár, és Colin Laney is ezen a nyomortelepen kényszerül kihúzni a változásig hátralevő időt.

Gibson ezzel a könyvével fejezi be a Virtuálfénnyel elkezdett és az Idoruval folytatott Híd-trilógiáját, mely második trilógiája a Boston–Atlanta–Manhattan-tengelyen játszódó Sprawl-ciklus után.

A keleti parti cselekményt követően Gibson a (ma még) Egyesült Államok nyugati partját is elképzeli huszonegyedik századi valójában, mindezt azzal a rendkívül érzékletes szómágiával, mely mindig is jellemző volt rá.
Tőmondatok, meglepő szórend, váratlan jelzők: de még ez is csupán része a papíron megelevenedő egyedi tapasztalatnak, ami csak a regény szilánkokra tördelt, apró fejezeteinek elolvasásakor költözik be az olvasó tudatába.

Pont azért, mert ilyen rettenetesen letisztult, elegáns és gazdaságos nyelvet használ Gibson, lehet világosan érezni, hogy a magyar fordításokban valami nem stimmel.
Ez a gibsoni minimalista eszköztár magyarul hatásvadásznak, helyenként erőltetetten keménykedőnek tűnik, de sokszor előfordul az is, hogy egyszerűen szervetlenül idegennek hatnak olyan mondatok, melyeknek angol változata teljesen természetesnek hangzik.

Hogy egy-két hibától eltekintve mégis élvezhető magyarsággal olvasható a könyv, az a Philip K. Dick esetében már számtalanszor bizonyító Pék Zoltán keze munkáját dicséri.
A magyar sci-fi- és fantasy könyvpiacán alig akad olyan fordító, akire kiadóként rá bírtam volna bízni egy Gibson-kötetet.A holnap tegnapja az iskolapélda rá, hogy noha olykor hagy maga után némi kívánnivalót, a kiberpunk hangulatot hozza a magyar fordítás.

Ha a már előbb említett PKD a sci-fiben arra a kérdésre helyezi a hangsúlyt, hogy „Mi az ember?”, „Milyen az emberi?”, akkor Gibson olyan kérdéseket tesz fel, hogy „Kié a hatalom?”, „Kinek áll módjában a világ menetét befolyásolni?”.

Mindkét nézőpont egyaránt jogos és a jelenkori társadalmi feszültségeket ugyanolyan erőteljesen kifejező, komoly mondanivalóval bíró regények születnek e két, prózában filozofáló író tollából.
A holnap tegnapja méltó lezárása a szociológiai esélylatolgatásnak sem utolsó Híd-trilógiának.