Főkép

A Kígyó hadművelet befejezése (és Victor Ian Steiner-Davion herceg kisemmizése) óta már öt év telt el. A Solaris VII világát két hónapja dúlták fel az utcai harcok (erről szól A győzelem illúziója című könyv), de a hajdani Egyesült Világokban még mindig nincs nyugalom. Pedig Katherine arkón mindent megtesz ennek érdekében, ám a fontos bolygókra vezényelt haderők csak rontanak a helyzeten, hiszen szinte kiprovokálják az addig csak elégedetlenkedő civilek fegyveres lázadását.

Következzék egy újabb helyszíni tudósítás, ezúttal a Kathilról, ami különösen fontos világ, hiszen itt van egy űrhajóépítő üzem (egyike a megmaradt kevés csúcstechnológiának), egy katonai akadémia, és még számos ipari létesítmény. A béke megőrzése a helyi milícia dolga, de ugyanezt vallja feladatának az arkón színeit képviselő 8. ezredharccsoport is. A helyzetet a helyi politikusréteg bonyolítja, sajátos elképzelésekkel hűségről, függetlenségről és lehetőségekről.

Ebbe a darázsfészekbe tér vissza David McCarthy, aki ott volt a Huntress legyőzői között, ám a látottaktól a mai napig nem tud megszabadulni. Az élet azonban megy tovább, és ha rémálmai miatt nem akar idegbetegként megöregedni, kénytelen újraépíteni életét, katonai karrierjét. Ehhez új barátokra, és kéretlen hozadékként új ellenségekre van szüksége. Személye hamarosan fontos eleme lesz a helyi „hazafiak” és az arkón hívei közötti ellenségeskedésnek – bármennyire is szeretne kimaradni ebből.

Talán ennyi is elegendő annak felismeréséhez, hogy Loren L. Coleman regénye nem kívánja alapjaiban megreformálni a Battletech univerzum irodalmát. Megmarad puszta krónikánál, ami a bevált recepthez ragaszkodva nem szűkölködik a soktonnás harci egységek csataleírásaiban, miközben a vidéki életet keveri a nagyhatalmi politikával.

Mint ilyen azonban kellemes olvasmány, amit már csak azért is meg kell becsülnünk, mivel elkerülhetetlenül közeledik a vég. A Battletech sorozat vége.