FőképA történelemkapcsán nem szeretem a „Ha” szócska használatát, viszont a kötetet lapozgatva több ízben is eszembe jutott.

Mi lett volna, ha Aragóniai Beatrix nem meddő, és fiút szül Mátyás királynak? Vagy, amire egy kicsivel nagyobb lehetőség volt, elfogadja és támogatja Corvin Jánost utódnak? Valószínűleg nem következik be Mohács, nincs Habsburg uralom, stb.
De nem így alakult, Beatrix titokban házasságot kötött II. Ulászlóval, akiben azonban csalatkoznia kellett, mivel a trónra került férj felbontotta a szerződést, a hatalomból kisemmizett feleség pedig Itáliába távozott.

Aztán ott van Wittelsbach Erzsébet, a későbbi Erzsébet királyné, akit manapság csak Sissiként ismerünk. Mi van akkor, ha kezdettől fogva jobban érdeklődik az államügyek iránt és kevesebbet foglalkozik külsejével? Ha jobban törődik fiaival? Talán a Monarchia sorsa is másként alakult volna…

Szilágyi Erzsébet sosem kapott lehetőséget közvetlen, országformáló politikai beavatkozásra, azonban másodvonalbéliként fontos szerepe volt az események alakulásában.
Amikor V. László rokona – Cillei Ulrik – megölése miatt kivégeztette Hunyadi Lászlót, Mátyást pedig börtönbe vetette, anyjuk saját pénzén hadat fogadott és szabályos háborút indított fia megmentésére.
Ki tudja, mi lett volna a történet vége, ha a király váratlan hirtelenséggel meg nem hal. De mennyire lett volna hatással az ország életére, ha férje (Hunyadi János) jobban bevonja a politikába?

Még hosszasan citálhatnám a példákat feleslegesen, ugyanis a feltételezések helyett sokkal izgalmasabb a valóban megtörtént eseményekkel ismerkedni, pontosabban szólva azokkal a nőkkel, akik ilyen-olyan okból (születés, házasság, stb.) alakítói, jelképei, vagy pusztán részesei voltak hazánk történelmének.
Van köztük királyné és királynő, politikusfeleség, honleány, színésznő és írónő, ismert és ismeretlen asszony (Lebstück Mária például). Ami közös bennük, hogy mindannyian többek, mások voltak kortársaiknál.

A kötet rövid életrajzokban állít emléket nekik, amelyben keverednek a tények és a bulvár jellegű színes részletek. Tovább megyek, időnként a két szerző némileg elfogult hangját is kihallom a szövegből (ez még éppen nem zavaró).

A legszebb az egészben az, hogy a hölgyeken keresztül kicsit az adott kor is közelebb kerül hozzánk, a száraz adatok mellé szép csendben odakerülnek az emberek, eleink, akiktől egyaránt tanulhatunk jót és rosszat. Merthogy ők is közös örökségünk részei, amit nem illik elfelednünk.