FőképLehet, hogy sokan gyanútlanul elmennek mellette a könyvesboltban, pedig az év egyik legfontosabb krimi-megjelenéséről van szó.
A több, mint hetven éves regényt hazájában a műfaj egyik elévülhetetlen klasszikusának tartják, a kivételesen termékeny szerző csúcsteljesítményének.
A három koporsó rangban ott van A máltai sólyom és a A sátán kutyája, vagy épp a Gaston Leroux által írt A sárga szoba titka oldalán, mely utóbbi konkrétan inspirálta Carrt a könyv megírására.

A Poe óta a „bezárt szoba rejtélye”-ként emlegetett alműfaj leghíresebb képviselőjének számító író 1935-ös könyvében meggyilkolják Charles Grimaud professzort, és az elkövető szó szerint nyomtalanul eltűnik.
Még lábnyomait sem találják a frissen esett havon (innen az eredeti cím, mely szó szerint „üreges”, kvázi láthatatlan embert jelent). Minden jel arra mutat, hogy valami egészen rendhagyó, sőt, lehetetlen bűnügy történt.
A helyszínre érkező veterán Dr. Fell persze pont az ilyen helyzetek specialistája; és a nagydarab, páratlanul éles logikájú hobbi-nyomozó a rend hivatalos őreivel meg is kezdi a szálak kibogozását.

Az ehhez hasonló könyvek ismerői jól tudják, hogy hiába minden látszat, az ügy hátterében nem kísértetek, mágia, vagy bármilyen túlvilági tényező áll.
A megfejtés minden alkalommal tökéletesen racionális, és ez alól nem kivétel Carr első látásra ugyancsak lehetetlennek tetsző (egyébként magyar vonatkozású!) esete sem. A megoldás fényében persze ez sem tűnik olyan bonyolultnak, de úgyis a végkifejlet felé vezető út az igazán izgalmas.

Az elképesztően precízen szerkesztett történet minden egyes apróságot figyelembe vesz, ezzel mintegy illusztrálja a szerző csavaros agyműködését, és persze közben szórakoztatja az erre fogékony olvasókat.
Bár a fantasztikus részletességgel taglalt ügy megértéséhez nem árt a fokozott odafigyelés, megéri: a régi vágású, klasszikus stílusú krimik kedvelői legalábbis kizárt, hogy csalódjanak.

Ráadásul a még ínyencebbek a szemfényvesztés motívuma mellett (mely ismerős lehet az előző, Lazi Kiadó által megjelentetett Carr-regényből), egy kivételesen önreflektív jelenetnek is tanúi lehetnek (mely gesztusként ugyancsak szerepelt a Mutatvány a sötétben c. regényben, csak finomabb formában)
A történet vége felé előkerülő Fell-monológ egyszerre nagyon izgalmas elméleti fejtegetés, ugyanakkor egy ilyen korú könyvtől talán váratlan, merész, mindenesetre kétségtelenül zseniális húzás.

A három koporsó tehát igazi hiánypótló megjelenés, tényleg nélkülözhetetlen darabja minden krimikedvelő gyűjteményének: a szó mindkét értelmében klasszikus detektívtörténet.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Mutatvány a sötétben
A három koporsó