Főkép
Janet Bakert Didóként hallottam először egy ma már klasszikusnak tekinthető Dido and Aeneas-felvételen, s noha számomra a Christopher Hogwood-féle interpretáció az etalon, rögtön megfogott az a mód, ahogy az angol énekesnő akár egyetlen szó ismétléseit is különböző érzelmekkel, különböző drámai tartalommal képes megtölteni.

Pontosan ez a drámaiság az, ami megkülönbözteti, és a Maria Callashoz hasonló, korszakos operaénekesek közé emeli őt.

Mezzoszopránként képes rendkívüli mélységekbe alábukni és tündöklő magasságokba emelkedni, stílusának egyediségét mégis hangjának kissé sötét, reszkető tónusa adja. Talán ezért is nem alkalmazza feleslegesen a mások körében oly népszerű vibrátót, hanem hagyja érvényesülni hangja természetesnek tetsző fátyolosságát.
Baker csodás stílusát különösen a barokk komponisták, mindenekelőtt Purcell, Bach és Handel műveiben élvezhetjük a maga teljességében.

Mint például Bach kantátáiban.

Az „Ich habe genug” a német zeneszerző legszebb darabjai közé tartozik. Mélysége nem csupán drámai, hanem valóban megnyilatkozásszerű.
Janet Baker utánozhatatlan előadását még jobban kiemeli a Yehudi Menuhin vezényelte Bath Festival Orchestra játéka. Úgy érzem a csillagok különösen szerencsés együttállása mellett született a felvétel, mely a Bach-interpretációk leginkább szívhez szóló példáinak egyike.

Ám a „Gott soll allein mein Herze haben” sem marad el a másik kantáta mögött. E vallásos ígéretből, vagy felkínálkozásból éppúgy a lélek melegsége árad, akár az albumra összeválogatott rövidebb részletekből.
Ahogyan Bach, úgy Janet Baker sem hagyja cserben az embert, ha szépségre, megnyugvásra, emelkedettségre vágyunk.

Furcsa azonban, hogy Bach művei után Handel olasz kantátái valamiképp túlzottan monodikusnak, egyetlen szólamra épülőnek tűnnek. Ennek oka nyilvánvalóan a Bach műveiben sziporkázón ötletes belső szólamok ellenpontozó funkciójának feladása lehet az inkább operai jellegű harmonizálás érdekében.

Önmagukban ugyanakkor nagyszerű művek ezek, az olasz temperamentum áradásával, szárnyaló dallamokkal, könnyen érthető, mégis nemes összhangzatokkal. Ha valaki a közérthetőséget és puszta szépséget keresi a klasszikus zenében, ezekben a darabokban pontosan ezt találja meg.

Mindehhez Raymond Leppard mérsékelten historizáló, mindig tündöklő Handel-felfogása, az ezt tükröző zenekari megszólalás járul.
A két kantátát gondolkodás nélkül az English Chamber Orchestra kivételes Vízizene- és Tűzijáték zene-felvételei mellé helyezném, melyek rögzítésekor érzésem szerint Leppard rálelt az arany középútra a sokszor talán kissé száraz korhűség és a romantikus teltség között.

Ám bármennyire elsőrangú Menuhin, Leppard, vagy éppen Marriner karmesteri munkája, az albumot mindenekelőtt Janet Bakerért érdemes hallgatni, hiszen a lemezen felcsendülő művek az ő megszólaltatásában kétségtelenül a mindenkori legszebb Bach- és Handel-interpretációk közé fognak tartozni.

Előadók:
Janet Baker - mezzoszoprán

Academy of St Martin in the Fields
Sir Neville Marriner - karmester

Bath Festival Orchestra
Yehudi Menuhin - karmester

English Chamber Orchestra
Raymond Leppard

A lemezen elhangzó számok listája:
Johann Sebastian Bach

CD 1
1-5. Cantata No. 82: Ich habe genug
6-12. Cantata No. 169: Gott soll allein mein Herze haben
13. Bereite dich, Zion (Christmas Oratorio)
14. Lobe, Zion, deinen Gott (Cantata No. 190)
15. Gelobet sei der Herr (Cantat No. 129)
16. Wohl euch, ihr auserwählten Seelen (Cantata No. 34)
17. Et exultavit (Magnificat)
18. Ach, bleibe doch (Cantata No. 11)

CD 2
1. Bist du bei mir
2. Es ist vollbracht (St John Passion)
3. Hochgelobter Gottessohn (Cantata No. 6)
4. Komm, du süße Todesstunde (Cantata No. 161)
5. Saget, saget mir geschwinde (Easter Oratorio)

George Frideric Handel

6-11. Italian Cantata No. 1: Ah! crudel nel pianto mio
12-17. Cantata No. 13: Armida abbandonata