FőképMindig elismerendő, ha egy zenekar képes élőben is megközelíteni a stúdió minőséget. Ennek fényében, a zúzósabb zenéket két csoportra lehetne felosztani.
Az egyik az, amelyik már annyira torz, hogy azért nincs különbség a kozmetikázott és az élő anyag között, mert rendezett körülmények között is úgy szólnak, mintha gyárlátogatáson hallgatóznánk.
A másik fél a kifinomult, metálosabb vonal, akiknél a minőség-ellenőrzés a koncerteken zajlik, mivel a kevert anyagok talán túlságosan is letisztultak.

És van a Cradle of Filth, akik egyfelől nem a klasszikus fémipari munkások, másfelől nem is az agyatlan zúzás megszállottjai. Mégis, meghallgatva a lemezeiket szinte képtelenségnek tűnik, hogy ezt képesek legyenek élvezhetően visszaadni a koncerteken is. Itt lehet jól pofára esni.

Dani Filth hangját a rajongóknak nem kell bemutatni. Akik jártak már Cradle of Filth koncerten azoknak azt sem, hogy mit művel a színpadon. Nem tudom, mivel kezeli a torkát, de az biztos, hogy ezzel az anyaggal nem találkozunk a reklámokban.
Képes tisztán hallhatóan ugyanazt a minőséget hozni, mint a lemezeken. Hátborzongatóan hirtelen váltásokkal, öt másodpercen belül sikongat, nyüszít, hörög, dörmög és énekel, ráadásul olyan hangtávolságra egymástól, ami még egy zongorának is sok.
Ha ilyen zongorát gyártanának, nem volna ember, aki átérné a billentyűzetet. Kerekesszéket a művésznek.

A Párizsi koncert zeneileg semmivel sem nyújt többet, mint amit a zenekar magyarországi látogatásuk alatt produkált. Ez mindenképpen a javukra szól, újabb bizonyíték, hogy a minőséget sem felejtik le a turnékamionról, akárhová is mennek fellépni. Viszont a hangulati elemek, a látvány szempontjából a Párizsi előadás valamelyest felülmúlja a hazai bulit.

A hely, ahol játszanak, nem nagyobb, mint a budapesti metál kápolna, a tömeg sem tűnik sűrűbbnek - aktívabbnak főleg nem, a magyar fémbrigádot nem lehet felülmúlni -, viszont a hangulat jól átjön a képernyőn keresztül is.
A zenészek a tőlük megszokott cuccokban és több kiló arcfestékkel a képükön őrjítik a népet. Pörgés, ugrálás, sűrű bólogatás i igen, a metál zene egy pozitivista, igenlő műfaj -, és hihetetlen minőségű zene.

Dani Filth az egész koncert alatt alig beszél, néhány mondatot csak, az átvezetőket inkább az instrumentális anyagaikkal töltötték meg. És ettől egészen operahangulata lett a koncertnek. Amúgy a teljesítményük sem áll távol a klasszikus zene képviselőitől, ahogy felépítésében a zenéjük sem.
Csak meg kell hallgatni, és rá kell ismerni azokra az elemekre, amik ezt a műfajt alapjaiban különböztetik meg a populáris műfajoktól. És ez egyáltalán nem a zúzásban keresendő.

A zenekar tagjai gépiesen precízek, de eközben odafigyelnek a hangulatra és a kötelező koreográfiára is. A Cradle zenéjétől megszokott, hogy előszeretettel dolgoznak magasan képzett énekesnőkkel és a koncerteken ezen a téren sem okoztak csalódást.

Állandó, bejáratott énekesnőjük teljes pontossággal hozza a lemezeken változatos előadók által felénekelt dalokat. Túlsúlyos démoni külseje pedig még rátesz egy lapáttal az amúgy sem lapos hangulatra.
A tudása pedig… ezt nem is kell szépíteni, az albumokról is kiválthatná az összes meghívott előadót.
Igaz, a „Nymphetamine”-nál az angyali hangú és tündéri arcú szoprán szépséget halljuk a korongon, de egyáltalán nem hátrány, hogy a koncerten egy kicsit koszosabban és súlyosabban szól.

A látvány és hangulati elemek ugyan nem érnek fel egy Iron Maiden bulival, de mindenképpen említést érdemelnek. Vízköpők, táncosnők, hangulatos világítás, meg hát ugye, maguk a zenészek, akik szintén nem egy öltönyös banda.
A fény és hangtechnika kiváló, az operatőri munka pedig pontos, úgyhogy összességében véve – leszámítva a szagokat és a tömeghipnózist – igazi koncertélményben lehet részünk.

A DVD extrákat is tartalmaz, de igazán csak a klipek szereznek örömet, a többi a szokásos egyszermegnézemaztfelőlemporosodhat kategória. Interjúk, dedikálások, turnébusz… szóval a szokásos.
Többfunkciós anyag, mert ha a látványhoz nem ragaszkodunk, a zenészek pontosságának köszönhetően, nyugodtan szólhat a lejátszóból háttérzeneként is. Azért, ha így hallgatjuk, kapcsoljuk ki a varázsdobozt, különben néhány jelenet könyörtelenül odavonzza a tekintetünket. Jó mulatást!

A zenekar tagjai:
Dani Filth – ének
Paul Allender – gitár
James McIlroy – gitár
Martin Foul – billentyű
Charles Hedger – basszus
Adrian Erlandsson – dob
Sarah Jezabel Deva – ének

A koncerten elhangzó dalok listája:
1. Gilded Cunt
2. Nemesis
3. Mannequin
4. The Black Goddes Rises
5. A Gothic Romance
6. Her Ghost In The Fog
7. Nymphetamine
8. Tortured Soul Asylum
9. The Forest Whispers My Name
10. The Promise Of Fever
11. Thirteen Autumns And A Widow
12. Mother Of Abominations
13. From The Cradle To Enslave

A DVD-n szereplő videók:
The Promise Of Fever
Mannequin
Nymphetamine
Her Ghost In The Fog
Babilon AD (so glad for the madness)
No Time To Cry

Extrák:
Postcards From Vulgaria
Weapons Systems On-Line
Sniper Sights
Virgin On The Stupid

Diszkográfia:
The Principle of Evil Made Flesh (1994)
V Empire (Or Dark Faerytales in Phallustein) (EP) (1996)
Dusk... and Her Embrace (1996)
Cruelty and the Beast (1998)
From the Cradle to Enslave (EP) (1999)
Midian (2000)
Bitter Suites to Succubi (EP) (2001)
Lovecraft and Witch Hearts (2002)
Live Bait for the Dead (2002)
Damnation and a Day (2003)
Nymphetamine (2004)
Peace Through Superior Firepower (2005) koncert
Thornography (2006)
Godspeed on the Devil`s Thunder (2008)