FőképHa azt mondom, John Howe, a többség azt mondja rá: Gyűrűk Ura. Legalábbis a legtöbben a filmtrilógia kapcsán hallottak először erről a kiváló festőművészről. A Peter Jackson filmjeiben látott képi világnak viszont épp amiatt lett Howe az egyik kialakítója (a páratlan Alan Lee mellett), mert már rég ismert volt remek Tolkien-illusztrációiról.
Pl. nálunk is megjelent olyan Szilmarilok, amit az ő festményei díszítenek. De számtalan más témát feldolgozott már, s pl. az összes Conan történetet magában foglaló két vaskos kötet is az ő borítófestményeivel jelent meg magyarul.

De ennél is sokkal-sokkal több különféle illusztrációt és festményt alkotott már, zömükben fantasy ill. mitológiai témájú képeket, amikből alapos áttekintést nyújt ez a kötet. John Howe-nak megvan a maga jól felismerhető stílusa.
Tisztán látszik, hogy nem esne nehezére Vallejo-szerű fitness fantáziákat festeni (csupaizom harcos + nagymellű címlapbaby + förtelem csúf szörny), ám ritkán folyamodik ilyesmihez.

Ha stílusa nem is oly’ költői és finom, mint Alan Lee-é, ahogy színhasználatban is sokkal sűrűbben használ harsányabb, erősebb színeket, nála is roppant fontos a hangulat és az üzenet közvetítése.
Tájai csodálatosan kidolgozottak, a kép szereplőinek elhelyezése, a választott nézőpont pedig ugyanúgy beszédes, mesélő, mint az, amit a kép ábrázol. A szinte fotografikus realizmus és a fantasztikum szemet kápráztató, lenyűgöző egységet alkot számos művén.

Ám ahogy a cím sejteti, többről van itt szó, mint egy újabb képzőművészeti albumról. Az írói vénával is megáldott Howe ugyanis számos gyakorlati tanáccsal látja el a festői babérokra vágyó olvasót.
Amik között az első és legfontosabb, hogy nincs semmi, ami pótolhatná vagy létrehozhatná a tehetséget. Nem is tankönyv ez, nem „Hogyan-legyél-festőművész ABC” – viszont nem csak a festőműhely kulisszatitkaiba nyújt bepillantást.

A kimondott technikai részletek, egyes festmények elkészültének lépésről-lépésre való bemutatása, vagy a kellékek összeszedegetésének és rendben tartásának módszerei mellett szól olyan témákról is, mint az ihlet, a felkészülés műveid bemutatására, az önmenedzselés, vagy hogy miféle válogatott módokon szúrhat ki egy kiadó vagy megrendelő egy festővel. S persze a Gyűrűk Ura filmek ill. több könyvborító kapcsán is van mit mesélnie.

De nem csak festőpalántáknak lehet érdekes és izgalmas olvasmány ez a szépséges kötet. Howe ugyanis hol filozofikusan, hol humorral, hol pedig kéretlenül őszintén ír, úgy és olyat, hogy azt bárki számára érdemes elolvasni, aki egy picit is kíváncsi arra, hogy mivel jár egy-egy remekbeszabott festmény megalkotása, ill. egy ilyen művészi lét felépítése.

És közben maga Howe is közelebb kerül az olvasóhoz. Ez a modern kori lovag ugyanis önmagáról is elárul egy s mást.
Kiderül, mennyire vonzódik a középkorhoz, s ez nála nem merül ki vonatkozó könyvek olvasgatásában – a fél világot bejárta, hogy képzeletbeli, mitológiai és történelmi tárgyú képeihez valóságos helyek látványából, hangulatából merítsen (ugyanakkor külön fejezet szól a mágikus, elképzelt lények ábrázolásáról).
Foglalkozik középkori páncélok, fegyverek gyűjtésével, viselésével és használatával, sőt megannyi képének saját maga állt modellt – talpig páncélban.

Emellett John Howe elkötelezett védelmezője a valódi festésnek. Ő maga is használja a technika adta lehetőségeket, a számítógépes megoldásokat, ám nem rejti véka alá azon véleményét, hogy az a „kompjutergrafikus”, aki nem tanulta ki a szabadkézi rajzolás és festés csínját-bínját, az valami roppant fontosnak van híján.

Csodálatos vizuális élmény, érdekfeszítő olvasmány, és egy szigorú, ám igazságos és emberséges mester tanácsainak gyűjteménye ez a szépséges kötet.
Az meg, hogy az előszót Terry Gilliam, az utószót Alan Lee írta, már tényleg csak extra plusz. Bár a karácsonyi könyvpiac bizonyos tekintetben elég kiábrándító tud lenni (ez a „vegyél-meg-mindent”-dolog), de erre a könyvre nem tudok mást mondani, mint hogy ennél jobb karácsonyi ajándékot az ilyesmire érzékeny népek számára keresve sem találni.