Főkép

Két év elteltével ismét Böszörményi Gyula újrakiadáshoz van szerencsénk. Az előző, a Rúvel hegyi legenda nem csupán egészen jól sikerült, de új világba is elvezetett bennünket. Ráadásul ezúttal az időközben egyre terjedelmesebbé váló Gergő ciklushoz igazítva, aminek köszönhetően a korábban szimpla fantasy történet betagozódik a Révülők Világába.

A regény alapjául a Beholder második generációs levelező játéka (az Ősök városa) szolgált, ami Ghalla távoli jövőjében játszódik. A bolygón élő értelmes fajok túlélői a végtelenből érkező idegenek pusztítása elől a föld mélyébe húzódtak vissza (akárcsak Earthdawn-ban). A napfénytől megfosztva a gyengék kipusztultak, a maradék pedig elkorcsosult.

Legjobban az alakváltó galetkik boldogultak az új környezetben, s nekik van a legtöbb esélyük a felszín visszahódítására – majd egyszer a távoli jövőben. Addig azonban elégedetten éldegélnek városaikban, az őket gyűlölő többi faj között. Az új fenyegetést inkább kihívásnak, mint valós veszélynek fogják fel, hiszen fegyvereik és mágiájuk mindeddig győzedelmeskedett. De a világ változik…

Mert mit ér a nyers erő és a bűbáj, ha az ellenség láthatatlan? Nem sokat. Pláne ha az új veszedelem a meglehetősen különös hatással bíró whaktogomba, melynek rágcsálása örömet okoz, valamint fokozza a szellemi és testi erőt. Aztán pár hónap múlva a gomba spórái átalakulnak férgekké, amik elpusztítják a gazdatestet, majd megfelelő talajba kerülve ismét átváltoznak gombává. Ördögi kör, s hiába a biztos halál, egyre többen rákapnak az új szerre.

Csupán kevesen sejtik a háttérben álló fenyegetést, s még kevesebben vannak, akik megpróbálnak tenni valamit. Távol a fertőzött város szintjeitől katonák és mágusok szorgoskodnak a védekezés új módján.

Miként a bevezetőben jeleztem, az újrakiadás egyúttal részleges átírást is jelent, mivel Éjlépő Kajtár, az Álomfelügyelet ügynöke szervesen beépül az eredeti történetbe. Ennek köszönhetően tovább bonyolódik a történet, mivel két világ eseményeit kellett összefűzni – de meglátásom szerint ez teljesen jól sikerült.

Az esetlegesen megmaradó homályos pontok értelmezéséhez a kötet végén található szószedet hatásos segítséget jelent, használata javallott – főként a hozzám hasonlóan, mindkét világban járatlanok számára.