FőképA sorozat utolsó kötete meglehetőst vékony volt (a történettel sem akkor nem voltam, sem most nem vagyok teljesen kibékülve), ezért aztán csendes szörnyülködéssel vettem kézbe a hatodik részt: vajon miféle fejlemények várnak rám?

A hárfások céhét alaposan felforgató, Menolli ifjúkorát taglaló Hárfásház-trilógia után visszatérünk a világ ügyeihez, hiszen az általános béke és közjó még odébb van. Elvileg nincs semmi gond, hiszen a múltlakókat „száműzték” a déli kontinensre, az északi alagok és fészkek nyugalomban élhetnek – csupán a szálhullással kell megbirkózniuk.

Ez tehát a MOST, ahol felvesszük a történet fonalát, melyet ugyan korábban sem dobtunk el teljesen, de azért ettől kezdve sokkal mozgalmasabb eseményeket ismerünk meg.

Ismét új főszereplőt avatunk Zsaxom személyében, aki Ruatha alag leendő uraként nem teljesen ismeretlen előttünk, hiszen nevéhez a sorozat második kötetének (Sárkányhajsza) emlékezetes sárkányigézése fűződik.
Igen, arra utalok, amikor a felnőttek engedélye nélkül feltörte a mindenki által leírt sárkánytojást, és megigézte sárkányát. A sárkánylovasok akkor úgy vélekedtek, hogy az unikumnak számító fehér sárkány (Ruth) alulfejletten búj ki a tojásból, ezért biztosan nem éri meg a felnőttkort.

Azóta azonban eltelt pár fordulat (ahogy errefelé az évek múlását mérik) és a szokatlan pár (egy nagyúr és egy sárkány kettőse hagyomány és törvény nélkül való) azonban elszántan támogatja egymást, és bizony közelg az idő, amikor Zsaxomot hivatalosan is be kell iktatni birtokába (amit jelenleg megbízott nevelője, Lithal igazgat).
No meg ott a másik hagyomány is, mely szerint sárkány és lovasa együtt repülnek és harcolnak a szál ellen.

Mondanom sem kell, környezetük nem támogatja ez utóbbi elképzelést (harc) ezért más lehetőség nem lévén Zsaxom titokban gyakorol sárkányával. Ezt azonban nem is olyan könnyű eltitkolni, pláne, ha közben egy jóval nagyobb horderejű esemény történik.

Anne Inez McCaffrey ezúttal a kamasz srác felnőtté válását helyezi az általa megálmodott fantasy díszletek közé, s bizony a könyv szinte csak erről a lázadással és énkereséssel nehezített időszakról szól.
No persze van benne kaland, veszély, szerelem (és egyéb érzelem), felelősség és áldozatvállalás – egyszóval minden, amit egy ifjúsági vagy fantasy regényben elképzelhető. Egyedül a véres pofozkodás maradt ki belőle (hamarjában csak egyetlen, fegyver által elhalálozott sárkánylovasra emlékszem a történetből) – de ez az apróság fel sem tűnt menet közben, sőt mi több, utólag sem érzem hiányosságnak.

Mondjuk eddig is tudtam, McCaffrey saját elképzelése szerint értelmezi a fantasyt, ami nála egyenesági kapcsolatban van a sci-fivel. De ettől függetlenül a történet nem unalmas, főként nem nyálas.
Bár számomra pontosan nem behatárolható, érzem az új fordító keze nyomát, a kötet valahogy más, mint az előzőek.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Sárkányröpte
Sárkányhajsza

Hárfásház-trilógia
Sárkányének
Sárkánydalnok
Sárkánydobok

Fehér sárkány