FőképA néhány hónapja alakult krimiklub.hu a műfaj jelesebb képviselőinek gondozásával kívánja kielégíteni a minőségi szórakoztatásra vágyó célközönség igényét.
Az idén megjelent három kötettel (Boileau-Narcejac Ördöngösök; Ed Lacy Feketén fehéren; Adam Kennedy A dominó-elv) a Magvető Könyvkiadó megboldogult Albatrosz-sorozatának terméséből válogattak, de az év végéig várható még egy újrakiadás (Dorothy Uhnak A nyomozás), valamint egy, a jövőbeli újdonságokat megelőlegező friss könyv (Richard Aleas Az eltűnt kislány) is.

A dominó-elv szigorú értelemben véve nem is a krimik, hanem, mint azt a borító is jelzi, a hetvenes években fénykorukat élő összeesküvés-thrillerek csoportjába tartozik.

Főhősét, a börtönben sínylődő ex-vietnámi katonát, Roy Tuckert egy nap sima modorú, öltönyös figura keresi meg, hogy megismertesse vele csábító ajánlatát.
Mely szerint a sokat látott, sötét múltú férfi mentesül a hátralevő évek terhe alól, ha elvégez egy feladatot. Kérdezősködésnek, apellátának persze helye nincs, ha vállalja, szó nélkül kell végigcsinálnia, ha nem, maradhat továbbra is a fegyintézet vendége.
Hősünk, kedvezőbb kilátások híján belemegy a játékba, de ezzel, sejthetően olyan döntést hoz, melynek következményeivel csak később fog szembesülni.

Az élete során néhány regény mellett pár forgatókönyvet is jegyző, mellesleg színészként és festőként (!) is tevékenykedő Adam Kennedy egyetlen, valóban számon tartott könyve A dominó-elv.
Az 1975-ös keltezésű bestseller (melyből két évvel később Stanley Kramer filmet is forgatott) lényegre törő történetével és már-már ponyvákat idéző egyszerűségével hamar komoly népszerűségre tett szert az olvasók körében.

Bár a téma alapvetően súlyos (mit kezd az egyént semmibe vevő Névtelen Hatalom a céljai elérése érdekében bábuként mozgatott, egyszeri emberrel), a minden sallangot, kitérőt nélkülöző, leegyszerűsített elbeszélésnek köszönhetően nyílegyenes thriller-történet lesz belőle – vagyis csak nagyon nehezen letehető, végig izgalmas, az olvasót fogva tartó regény.

A folytatást (A dominó bosszúja) is megért könyv tehát szimplán, de hatásosan megírt zsánermunka; hivatkozási alapnak talán nem nevezhető, de a minőségi szórakoztatás igényét mindenképp teljesíti – remélhetőleg a kiadó jövőbeli kiszemeltjei sem engednek alább.