Interjú Balázs Elemérrel - 2007. október

ekultura.hu: Elsőként azt szeretném megkérdezni, honnan jött az ötlet, hogy régizenével párosítjátok a dzsesszt?

Balázs Elemér: Igazság szerint ez már nagyon régóta a gondolataimban keringett. Ha módom van rá, akkor nagyon sok reneszánsz és barokk zenét hallgatok. Egyrészt nagyon kikapcsol, másodsorban pedig tölt, inspirál. Gyakorlatilag már a Dés Lászlóval elkészített gregoriános lemez is az én ötletem volt.

Ott készítettem el egy részét, annak, amit gondoltam. Ott ugyanis valami sokkal szabadabb, és – hogy úgy mondjam – elvontabb jellegű dolgot csináltunk, és kicsit jobban szét volt választva a két műfaj.
Úgyhogy ez elég régóta megfogalmazódott bennem, és most érkezett el a pillanat, most láttam úgy, hogy megérett a gondolat arra, hogy megcsináljuk.

ekultura.hu: Te magad választottad ki a műveket, amiket feldolgoztatok?

Balázs Elemér: Igazság szerint ketten az öcsémmel [Balázs Józseffel]. Úgy működött, hogy előszedtem ezeket a felvételeket, amiket hallgatok.
Például Pergolesitől a „Stabat mater” régóta egyik nagy kedvencem, és tőle is két tételt választottam. És Mizsei Zoltán, aki a Voces4 énekegyüttes vezetője és a régizene egyik nagy mestere – egyébként énekel is, tehát aktívan részt vesz a régizenélésben –, szintén segített a kiválasztásban. Hát így történt.

ekultura.hu: Ami engem nagyon meglepett, az Machaut volt. Ő hogy került bele ebbe a körbe?

Balázs Elemér: Őt pontosan Mizsei Zoltán hozta. Ugye Machaut-ról tudjuk, hogy fantasztikus polihisztor volt, és nem csak zenélt, hanem a színházhoz is köze volt, ugyanakkor filozófus és költő is volt.
Úgy választottuk Machaut-t, hogy elképesztő amiket írt. A két tételből, amit felvettem tőle, abszolút rá lehet jönni, hogy miért. Elképesztő, hogy honnan indult el a zene. Elképesztő, hogy abban az időben, az ezerháromszázas években már ilyen modern, ötütemes témákat írt, vagy olyan témákat, amik modulálnak, és gyakorlatilag ötütemenként változnak, úgy hogy mindig modulálnak. Így jött Machaut.

ekultura.hu: Elképzelhető, hogy ez a projekt bármennyire is megváltoztatja az irányvonalat, amit követtek?

Balázs Elemér: Nem, az irányvonalat semmiképp nem változtatja meg, viszont bizonyíték arra, hogy manapság már nincsenek zárt kapuk. Illetve vannak zárt kapuk. Úgy vannak zárt kapuk, hogy nem szabad megsérteni dolgokat. Nem szabad hígítani, nem szabad crossoverként kezelni az ilyesmit.

A crossover kifejezést nem szeretem. Azért nem szeretem, mert amikor rossz hangszereléssel, rossz harmóniákkal, témák megváltoztatásával, témák elcsúfításával jönnek létre a darabok feldolgozásai, akkor az szerintem a meggyalázása annak a fantasztikus zenének, ami gyakorlatilag nem csak akkor élt, hanem a mai napig, hiszen akkoriban ez jelölte ki az útirányt, és korszakalkotó volt.

Nem csak azért, mert a reneszánsz mindenben irdatlanul nagy úttörésnek számított, hanem mert a zenében is fantasztikus dolgok történtek. Ugye a polifónia, a harmóniák, a moduláció ekkor kezdődtek. Szóval minden, ami a zenében a mai napig megtalálható.
Nem véletlen, hogy a kortárs zeneszerzők is ide tudnak visszanyúlni. És nagyon érdekes, hogy nagy ívben átugorják a klasszicizmust, és ide mennek vissza, hiszen tényleg itt kezdődött el minden.

ekultura.hu: Ezért volt fontos, hogy historizáló énekeseket válasszatok magatok mellé?

Balázs Elemér: Nem. Igazság szerint, ennek a hölgynek a hangjába, akit elhívtam a lemezemre, egyszerűen beleszerettem.
Körülbelül öt évvel ezelőtt láttam a Mezzón – akkor még Muzzik volt – egy Jordi Savallal adott közös franciaországi koncertjén, amit leadtak. Akkor sajnos rossz volt a videóm, és nem tudtam felvenni, nem tudtam megjegyezni a nevét, de beleszerettem ennek a hölgynek a hangjába.
Aztán leadták rá két-három évre, és akkor már megnéztem a nevét, és kiderült, hogy Núria Rialnak hívják, és akkor azonnal utánanéztem, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én ezzel a hölggyel szeretném felvenni ezt az anyagot.

Annyit talán, hogy ő kifejezetten régizenével foglalkozik, persze énekel azért mást is, de javarészt a historikus éneklés mestere, hiszen a híres bázeli Schola Cantorumban végzett. Ott azért mindenben megfelelő oktatást kapott ehhez. És tényleg, szerintem gyönyörű a hangja. Ezért választottam.

ekultura.hu: És hogy fogjátok koncerteken előadni az anyagot?

Balázs Elemér: Ha nagyobb koncerteken játszunk, ha külföldre megyünk, akkor mindenképpen el fog velünk jönni énekelni. A magyarországi turnét úgy csináljuk majd meg, hogy Hajdú Klára fogja elénekelni az ő részét is. Más lesz, de nagyon szépen énekli Klára is. Úgy is meg fognak élni ezek a darabok.

ekultura.hu: A lemezbemutató koncert mennyire volt sikeres?

Balázs Elemér: A lemezbemutató koncert nagyon sikeres volt. Egy kicsit el voltam keseredve, mert nem voltak olyan sokan. Nem tudom, miért. Szerintem rossz időpontot választottunk.
Rengeteg program volt, és hétvégére tettük az Akadémián. Ezt tudom csak mentségére hozni a dolognak, azt, hogy az emberek mostanában annyi programot kapnak itt, Budapesten, és annyira mindent ide centralizálnak.
Ha jól emlékszem, huszonöt vagy harminc program volt, ami ütközhetett a koncertünkkel, és esetleg lehetett átfedés a kettő között.

Akik ott voltak – fél ház volt – eszméletlen hangulatot csináltak. Vastaps volt, és a visszajelzések alapján is, amit a honlapomra küldtek, azt gondolom, hogy jól sikerült. Például most Izraelből kaptam egy emailt. Egy hölgy ott volt, itt turistáskodott egy hétig, és eljött az Akadémiára, és szuperlatívuszokban ír a koncertről. Tehát azt gondolom, hogy nagyon szépen sikerült.

ekultura.hu: Inkább a ti közönségetek volt, vagy régizenés közönség?

Balázs Elemér: Ezt igazság szerint még nem tudom megítélni, de biztos vagyok benne, hogy régizenés közönség is volt, mert nagyjából tudom, hogy az én közönségem eléggé széles körből kerül ki, a tizenhat évesektől egészen az idős korosztályig járnak a koncertjeimre.
Itt most többnyire a középkorosztály volt látható. Sajnos fiatalok nem jöttek, ámbár nekik is volt kedvezményes jegy. Talán a Zeneakadémia riasztotta el őket, kicsit megijedtek, hogy ez nem a megszokott környezet.

De egyre inkább rájövök, hogy nem a környezet számít. Egyébként a Zeneakadémia fantasztikus hangulata igazán méltó volt a lemez bemutatásához.

Biztos vagyok benne, hogy akik eddig nem nagyon hallgattak dzsesszt, és most esetleg ezt a lemezt meghallgatják, lehet, hogy pici kedvet kapnak ahhoz, hogy hallgassanak dzsesszt. Ezek a dolgok ilyenre is nagyon jók, hogy megmutassák, hogy az improvizáció nagyszerű találmány, amit ugyanúgy műveltek, egyébként is rengeteget csináltak a régizenében. Fontos, hogy az emberek egy picit szakadjanak el a skatulyáktól.

Nem beszélve arról, hogy mennyire fontos, hogy a dzsesszt szerető emberek hallgassanak ilyen szép zenéket.

ekultura.hu: Elképzelhető, hogy ennek lesz bármiféle folytatása?

Balázs Elemér: Elkészítettem ezt a kétfajta anyagot, a Contemporary Gregoriant, amit Dés Lászlóval csináltam, és teljesen más jellegű volt, és megcsináltam ezt. Most úgy gondolom, hogy nem lesz folytatás.
Ilyenkor mindig úgy vagyok vele, hogy megvalósítottam az álmom, ott van egy hanghordozón, letétben. Most koncertezni fogjuk, ezt mindenképpen kell. Egy nagy magyarországi turnét szeretnénk csinálni, és külföldre is mindenképp el akarjuk vinni az anyagot, mert azért ez még mindig kuriózum.

Hiszen ha meghallgatjuk az eddigi ilyen próbálkozásokat, egyértelmű, hogy ez kicsit más. Itt megmaradt az egésznek a mélysége.
Nagyon tisztelem Eugen Cicerót és Jacques Loussier-t is, de kicsit más az, hogy egy „Goldberg-variációk”-at kicsit szvinges, nem tudom, hogy fejezzem ki magam, de ki kell mondanom: kicsit cikis módon előadunk. Szóval az nem egy jó megközelítés.

Úgy vélem, hogy egyelőre nem gondolkodom folytatáson, de nálam soha nem tudni. Előtte már megcsináltam a magyar népdalos anyagot, ami nagyon sikeres lett, aranylemez. Nagyon szeretik az emberek, sokat koncerteztem vele. A mai napig úgy jönnek oda hozzám, hogy az egyik leghallgatottabb CD-m.

Most megcsináltam ezt, de nem tudom, mit hoz még a jövő.