Főkép

A maga nemében egyedülálló zenéről van szó, hiszen Manu Chao ténykedését nehéz bármely kategóriába betuszkolni. A rossz nyelvek szerint mindenhonnan lenyúlt alapanyagból összegyúrt, kidolgozatlan témákat tálaló produktumról beszélhetünk – ami annyira egyszerű gondolatvilággal és szöveggel bír, hogy mástól nevetve elutasítanánk, mint gyermekded marhaságot.

Megmondom őszintén, a zene forráskódján még sosem gondolkodtam. A szövegen meg pláne nem, elvégre ehhez spanyolul, angolul, franciául, olaszul és portugálul kellene beszélnem, mivel a mostani lemezen ennyiféle nyelven sorjáznak a dalok. Egyetlen CD meg biztosan nem késztet intenzív nyelvtanfolyamokra. Az azonban biztos, hogy Manu Chao kritikával nézi a jelenlegi Bush elnök ténykedését.

A mondanivaló helyett sokkal jobban érdekel a zene, ami – szerintem a legfontosabb szempont – tele van élettel. Képes mosolyt csalni a megfáradt arcokra, ritmusa reakciót vált ki a hallgató végtagjaiból, ne adj isten, még táncra is késztet. Nem csak a mediterrán napsütés árad belőle, hanem energia is, márpedig erre mindenkinek szüksége van. Képzeljük el Szőke Kapitányt és szomszédját, amint bájosan esetlen módon muzsikálnak – nem egy Grammy várományos lemez lenne a végeredmény, de roppant szórakoztató.

A La radiolina albumról elmondható, hogy nagy meglepetést nem tartalmaz, szó sincs zenei továbblépésről vagy megújulásról (egyes helyeken nyilvánvalóan saját magától nyúlt), de ez pont így van jól. Nem is várom ettől az idén negyvenhat éves öntörvényű zenésztől, hogy kiforduljon önmagából. Ha mégis mindenáron meg kell neveznem némi változást, akkor talán a gitárok csekély mérvű előretörését említeném. „Rainin In Paradize”, „El Kitapena”, „El Hoyo” mind remek példák erre. Máshol meg a fúvósok dominálnak, szóval a La radiolina kellőképpen változatosra sikeredett.

Az biztos, ez olyan zene, ami azonnal felismerhető, összetéveszthetetlenül magán viseli Manu Chao kézjegyét. Ezt nevezhetjük kaotikus egyvelegnek, vagy bármi másnak – az biztos, Manu még mindig azt játssza amihez kedve van. Akinek van hozzá gépe, az pedig a jópofa multimédiás részt is megcsodálhatja, rajta a „Rainin In Paradize” minimalista kivitelezése ellenére is tetszetős videoklipjét.

A lemezen játszó muzsikusok:
Manu Chao – ének, gitár
Madjid Fahem – gitár, basszusgitár
David Bourguigon - gitár
Jean Michel Gambit (Gambeat): ének és basszusgitár
Roy Paci – fúvósok

Angelo Mancini
Tonino Carotone
Amadou Bagayoko
Cheik Tidiane
Flor
Beatnik
José Manuel Gamboa
Carlos Herrero

A lemezen elhangzó számok listája:
1. 13 Días
2. Tristeza Maleza
3. Politik Kills
4. Rainin In Paradize
5. Besoin de la Lune
6. El Kitapena
7. Me Llaman Calle
8. A Cosa
9. The Bleedin Clown
10. Mundoréves
11. El Hoyo
12. La Vida Tómbola
13. Mala Fama
14. Panik Panik
15. Otro Mundo
16. Piccola Radiolina
17. Y Ahora Qué?
18. Mama Cuchara
19. Siberia
20. Sone Otro Mundo
21. Amalucada Vida

Diszkográfia:
Clandestino (1998)
Próxima Estación: Esperanza (2001)
Sibérie m’était contéee (2004)
La Radiolina (2007)

Kapcsolódó írás:
Alessandro Robecchi: Manu Chao – Zene és szabadság