FőképA frissen boltokba került Mutatvány a sötétben mindössze a hatodik, magyarul olvasható John Dickson Carr-regény, holott a kivételesen termékeny életmű közel száz könyvet számlál (a szerző Carter Dickson és Roger Fairbairn álnéven is publikált); megjelenése mindenesetre abszolút kellemes meglepetés – remélhetőleg a Lazi nem egyszeri alkalomnak gondolta a kiadást, hanem több kötetre tervez.

Az amerikai Carr a detektívregény (Poe Morgue utcai kettős gyilkossága óta) egyik alműfajának számító, ún. „zárt szoba rejtélye” típusú történetek halhatatlan mestere: a főleg híres alakjára, Dr. Gideon Fellre, ill. kisebbrészt Sir Henry Merrivale-re épített, agyafúrt sztorik jelentik az aranykori író védjegyét. A magával a krimivel gyakorlatilag egyidős szubzsáner, mint neve is mutatja, mindig azonos alaphelyzetre épít: a bűntény helyszíne egy hermetikusan lezárt helység, melyet senki sem hagyhatott el; az első pillantásra így tökéletesen megoldhatatlannak tűnő helyzetekre persze végül mindig racionális magyarázatot kap az olvasó. A Mutatvány a sötétben a (nem összefüggő) Fell-sorozat kereken tizedik tagja, és bár szigorú értelemben véve nem zárt szoba-rejtély, mégsem lóg ki igazán a szerző által rutinosan kezelt alműfajból.

Az aktuális bűntény helyszíne Marcus Chestney, a tehetős őszibaracktermelő és műkedvelő kriminalista otthona: a férfit a címben jelzett mutatvány során ölik meg, melyet unokahúga, Marjorie Wills ártatlanságának bebizonyítására szervezett. A környéken nemrég történt, méreggel elkövetett gyilkosságok elsőszámú vádlottja ugyanis a fiatal lány; rokona-pártfogója pedig az alaposan kitervelt, az emberek rossz megfigyelőképességét (vagy becsaphatóságát) illusztrálni hivatott kísérlettel egyfelől igazolni kívánta volna sokat hangoztatott meggyőződését, másfelől pedig ki akarta húzni a bajból az ártatlan hölgyet. A vállalkozás persze nem várt módon végződött, és a helyszínre érkező Scotland Yard-felügyelő, Elliot rövid idő után kénytelen a híres Gideon Fell segítségét kérni a rejtély megfejtésében.

A zseniális logikával megáldott, termetes nyomozó Sherlock Holmes egyenesági leszármazottjaként természetesen kétséget sem hagy afelől, hogy az ügyet gond nélkül megoldja; a minden tekintetben a klasszikus krimi-szabályoknak megfelelő könyv nyomozója, bár nem sokkal a történet fele előtt kerül csak a képbe, annak rendje-s-módja szerint el is végzi a dolgát. A Mutatvány a sötétben tehát ebből a szempontból nem is okoz meglepetést: színtiszta zsánermunka, az ügyesen kifundált bűntényre a felesleges kitérőket nélkülöző cselekmény során fokozatosan fény is derül. Ugyanakkor az ínyencebbek-érzékenyebbek számára érdekes lehet az írás többszörösen önreflexív volta: nem elég, hogy többször említést tesz magáról a detektívregényről, mint olyanról (ezzel kikacsintva a könyvből), de a szóban forgó bűntény is egy másik, korábban elkövetett bűntettre reflektál. Ráadásul az egészet Carr megfejeli a filmfelvétel ötletének beemelésével, melyen keresztül a látáshoz kapcsolódó hiszékenységünkön, illetve a mozgókép csalafinta természetén elmélkedik – persze, műfajáról nem megfeledkezve, csak érintőlegesen.

A Mutatvány a sötétben tehát, kis csúsztatással tipikus képviselője a Carr által a tökéletességig csiszolt alműfajnak; egyszeri, de kiváló krimi-élmény, ugyanakkor az említett apróságoknak köszönhetően talán kicsit több is ennél.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Mutatvány a sötétben
A három koporsó