FőképRichard Starkey, alias Ringo Starr a legendás Beatlesnek a rivaldafényt talán legkevésbé élvező tagja volt. Már ami a többször mélypontra jutott szólókarriert illeti – vendégzenészként, színészként és az Olaszországon kívül Bond-lányként befutott Barbara Bach férjeként ugyanis rendszeresen szerepelt az akkori bulvármédiában.

És igaz ugyan, hogy Ringo nem tekinthető olyan jelentős zenei újítónak és meghatározó, ikonikus alaknak, mint a liverpooli négyes fogat, a Fab Four másik három tagja, az átmeneti sikertelenségek ellenére rendszeresen jelentek meg olyan lemezei is, melyek viszonylag jól fogytak, némelyik a brit és amerikai slágerlistákra is felkerült, kettő pedig egyenesen a hetedik helyig eljutott az Egyesült Királyság eladási listáján.

Még ennél is érdekesebb és fontosabb, hogy Ringót nem kisebb zenészek tekintették egyik példaképüknek, mint Dave Grohl a Nirvanából, Danny Carey a Toolból, Phil Collins a Genesisből, és ami talán a legmeglepőbb, Mike Portnoy a Dream Theaterből. Amint azt a The Band híres koncertfilmjében, Az utolsó valcerben is megfigyelhetjük, Ringo legnagyobb erénye az a könnyedség és a megbízhatóság volt, amivel a kifejezetten bonyolult variációkat is teljes természetességgel adta elő.

A most megjelent válogatás bárkit meggyőz arról, miért is érdemes szeretni Ringo dalait. A jellegzetes, kissé nazális énekstílus és a finoman díszített dobszólamok mellett átfogó képet kaphatunk a klasszikus amerikai rock and rolltól („Oh, My My”, „A Dose Of Rock ’N’ Roll”) az egészen popos rock számokon („Snookeroo”, „Weight Of The World”, „Fading In And Fading Out”) és viccelődő slágereken („No-No Song”) át a country és westernbe hajló – és éppoly humoros – dalokig („Act Naturally”).

Ráadásul a régi társakkal fenntartott kapcsolat elevenségét jelzi, hogy mind John Lennon, mind George Harrison írt dalokat csapatuk egykori dobosának, és ha már komponáltak neki, nyilván a felvételekbe is besegítettek, hangszerrel éppúgy, mint a hangjukkal. Ráadásként Elton John is beszállt egy alkalommal, aminek eredményeképp annak idején megszületett a „Snookeroo”, amely az „Only You” mellett szerintem a válogatás – és egyben Ringo pályafutásának – legjobban sikerült dala.

Bármennyire egyszerűnek tűnnek is első hallásra, Ringo számaiban egyre több és több értéket fedezhetünk fel, valahányszor újra feltesszük a lemezeit. A Photograph pedig jó érzékkel összeválogatott kompiláció, amit ugyanúgy élvezhetünk kellemes háttérzeneként, mint értő füllel, a szövegekre és a zenére figyelve.

Aki a Beatlest szereti (rossz ember nem lehet – jönne rögtön a számra, de elnézést kérek az olcsó poénért), nem feledkezhet meg Ringóról sem, és ha a sorlemezeket nem is, ezt a válogatást mindenképp érdemes beszereznie.

Közreműködők:
Ringo Starr – dob, ének
George Harrison – gitár, vokál
John Lennon – gitár, vokál
Klaus Voormann – basszusgitár, szaxofon
Gary Wright – zongora, billentyűs hangszerek
Billy Preston – orgona, klarinét

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Photograph
2. It Don’t Come Easy
3. You’re Sixteen (You’re Beautiful And You’re Mine)
4. Back Off Boogaloo
5. I’m The Greatest
6. Oh, My My
7. Only You (And You Alone)
8. Beaucoups And Blues
9. Early 1970
10. Snookeroo
11. No-No Song
12. (It’s All Down To) Good Night Vienna
13. Hey Baby
14. A Dose Of Rock ’N’ Roll
15. Weight Of The World
16. King Of Broken Hearts
17. Never Without You
18. Act Naturally
19. Wrack My Brain
20. Fading In And Fading Out

Diszkográfia:
Sentimental Journey (1970)
Beaucoups and Blues (1970)
„Ringo” (1973)
Goodnight Vienna (1974)
Blast From Your Past (1975) – válogatás
Ringo’s Rotogravure (1976)
Ringo The 4th (1978)
Bad Boy (1978)
Stop And Smell The Roses (1981)
Old Wave (1983)
Starr Struck: Best Of Ringo Starr, Vol. 2 (1989) – válogatás
Time Takes Time (1992)
Vertical Man (1998)
I Wanna Be Santa Claus (1999) – karácsonyi album
The Anthology… So Far (2001) – válogatás
Ringo Rama (2003)
Choose Love (2005)
Photograph: The Very Best Of Ringo (2007) – válogatás